Hősként futok érted a csatába, de néked ez nem elég.

Vörös szőnyeget terítek lábad elé, de te közlöd velem:

Ez még sem az, amit szeretnél.

Szívem, lelkem kiteszem érted, adom, mielőtt kellene kérned.

Mily balgák is vagyunk mi férfiak, teljesen eluralkodik rajtunk a női akarat.

Csillogó szemeikbe nézünk és mindent eldobunk értük, amit korábban szerettünk.

Megjelenik egy nő a képben, és eszünknek búcsút mondhatunk a szélben.

De nem lehet minket hibáztatni érte, hisz a női idom a természet egyik legszebb szépsége.

Őrültek lennénk talán, hogy eszünket feláldozzuk egy ilyen szeszély oltárán?

Erre a választ tán csak Isten tudja, vagy valami hozzá hasonlóan hatalmas életforma.

Mi is az Isten és mi is az lét?

Hogyan is határozod meg ki csak létezett és ki élt?

A nők meghódításának száma legyen a mérték vagy a tapasztalat és a tudás az igazi érték?

S, ha valaki sok nővel volt már, az azt jelenti, hogy a világban saját helyét nem leli vagy csak azt, hogy még mindig igazi párját/társát keresi?

Furcsák ez a kérdések, s még ritkábbak rá a válaszok.

Erre szoktak jönni a barátoknál a panaszok.

Jaj, ez a srác vagy a lány a párom, összevesztem vele és úgy sajnálom.

Nem tudom, mit kezdjek a helyzettel, de ez már nem az első eset, szóval a párom biztos neheztel.

Mennyire könnyű lenne elkerülni ezeket a helyzeteket, ha egy mély ismeretségre alapoznátok szerelmetek.

Persze könnyű prédikálni, főleg szingliként, de valljuk be a legtöbb esetben a kapcsolataink nem úgy alakulnak,ahogy szeretnék.

A régeik régen életre szóló házasságokat kötöttek, itt meg hétről hétre kapcsolatokat és szíveket törnek.

Vajon hol marad a kapcsolatokból a személyes, kölcsönös tisztelet?

S tisztelet nélkül, hogy létezhet szeretet?

És miért csak férfi tisztelhet nőt ebben a világban, nő mondjuk, nem tisztelhet nemes férfit Szilárdban?

Sok dolog van itt és sok a kérdés.

És hogy mit válaszolnak rá,nos az már olvasói döntés.

Versemet itt lezárom, de egy következőben majd további gondolataimat is feltárom.