Drága Hazám!
Egykoron nagyon szép voltál,mindenki szívében előkelő helyet foglaltál el, szerettek az emberek.
Én még mindig szeretlek,annak ellenére, hogy rossz vezetők kezében vagy.
Emlékszem régen volt cenzúra ami egyrészt a kultúránkat védte más részt a zsarnokok hatalmi pozícióját.
És most mi lett véled?
Rohansz saját vesztedbe, mert senki nem hajlandó közbe szólni, hogy elég és megállítana téged a biztos pusztulástól.
Hagyod, hogy zsarnokok irányítsák politikusainkat, pénz emberek,maffiózók,bűnözők,hová lett erkölcsösséged?
Ki volt az ki tönkretett téged?
Kik a felelősök?
Bitóra velük!
Bele ragadtál a média és az igénytelenség mocskába, melyet egyáltalán nem tudsz lemosni magadról,mert a nép ahelyett, hogy segítene meg tisztítani téged,show-t csinál belőle és nevet rajtad!
Kérdem én milyen az a normális hazafi,aki hagyja, hogy tönkre tegyék országát?
Tán vakok az emberek?
Ha benned egy híresség valami igénytelen tartalmat alkot, akkor az emberek kiállnak az igénytelen tartalom mellett is,mert a hírnév a tartalom elbírálásakor nagyobb lantba esik,mint az „alkotás” érdemi értéke.
Hogyan lehetséges ez?
Mikor vesztették el polgáraid ennyire az ítélő képességüket?
Miért előrébb valóbb az igénytelenség az igényességgel szemben?
Ha ki mondják a bűvös szót,a 13. havi nyugdíjt,miért rohannak polgáraid,eszüket vesztve arra a politikusra szavazni aki ezt kimondta?
Konfucius egyszer azt mondta, hogy egy országot jól irányítani, csak egy igaz,szavatartó,erkölcsös ember tud.
Ebből ki indulva, értem betegséged okát.
Nem tudok a történelmed során, egyetlen olyan embert sem, aki meg felelne a fent felsorolt elvek mindegyikének.
A jelen kormányunk,aki irányít téged meg tökéletesen ellentéte Konfucius elveinek.
Oly sok kincs van a földjeidben,még is hagyod hogy tönkretegyék,kifosszák,elvegyék.
Olyan kezekbe helyezed magad,amik ellen harcoltunk régen.
Át adod magad teljesen a privatizációnak,minden értéked kiárusítod.
Mond miért teszed ezt vetünk?
Éhen fogunk halni,te vagy az egyetlen aki segíthet rajtunk,ne hagyj cserben!
Nézz magadra,olyan vagy mint egy legutolsó prostitált,aki mocskos,nem fürdik,eladja magát bármennyi pénzért.
Hogy hagyhattad, hogy ennyire sárba tiporják neved és tönkre tegyenek?
Annyira szeretlek Hazám és fáj, amit a szememmel látnom kell!
Már-már könnyező szemekkel és szívvel írom ezeket a sorokat hozzád.
Kérlek változz meg,kérlek benneteket segítsünk neki meg változni!
Ez a mi otthonunk,hát védjük meg.
Mi az, hogy megemelik az értékhatárokat a lopásoknál?
50 ezer forintig már nem is jár több egy ejnye-bejnyénél?
Tudsz róla drága Hazám,hogy ezért a pénzért már embert ölnek?
Akkor miért hagyod, hogy olyan emberek kerüljenek hatalomra, akik az ilyen törvény módosításokat jóvá hagyják?
Mi lett veled,drága szívem, mi történt az én otthonommal?
Hát senki nem segít rajtad?
Mert bár behunyhatom a szemet,hogy ne lássam haldokolsz,befoghatom a fülemet hogy ne hajlam jajveszékelésed, de a szívem és az eszem nem dobhatom el,mely szüntelenül 4 szót harsog:
A nép szenved,segítened kell!
És ami a legjobban fáj,hogy e szavak ellenére segíteni nem tudok,mert fiaid bele törődtek már az elkerülhetetlenbe,a végső pusztulásba.
Szeretlek és sajnállak is Hazám,te állsz legközelebb a szívemhez,te szorulsz a legnagyobb segítségre és egyedül túl gyenge vagyok, hogy segíthessek,annak ellenére hogy úgy tűnik egyedül én hallom kiáltásod.