A művészek viszonylag átlag problémája a középszerűség, a szürke kisegér lét.
Mindannyiunkban lakozik egy Birdman, de nem mindegy hogy hagyunk e teret hódításának, vagy csak simán éljük unalmas kis életünk, dolgozunk minimálbérért, miközben azok az emberek akik foglalkoztatnak minket olyan élet módot tartanak fenn a mi munkánkból, melynek megfizetése számunkra lehetetlen.
Ilyenkor érdemes el rágódni azon, vajon van e értelme élni, ha csak saját magunk fenntartására elegendő a jövedelmünk, vagy Uram bocsá még arra sem.
Sokan a legdrágább valutáról, az időről, tudomást sem vesznek.
Mit ad a munkáltató a 8 óra munkádért hóvégén?
80 ezer vagy annál kevesebb forintot?
Ebbe azért mikor majd öregkorában haldoklik az ember érdemes lesz vissza gondolni, milyen olcsón adtuk az időnket, mely olydrága hogy csak későn volt alkalmunk felfogni valódi értékét.
Vagy ahogy a mondás tartja:

„Hass,alkoss,gyarapíts, és a haza fényrederűl”

Alkotással kell kivállnunk a tömegből.
Emberek vagyunk és a sok előny mellé ezzel együtt kötelezettségek is járnak.
Az állatok csak a fenntartásukra, alaplétszükségleteik kielégítésére törekednek, mi azért kaptunk értelmet, hogy ezt kihasználva valami maradandót tudjunk alkotni és ne csak vegetáljunk.
Az igazi haldoklás nem ott kezdődik mikor testünk el kezd gyengülni, hanem mikor lemonduk az emberi lét kiváltságairól és az állatok szintjére esünk vissza.
Ne legyetek állatok, ne legyetek középszerűek, ne féljetek se a változástól, sem az új dolgok alkotásától, legyetek kreatívak bontakoztassátok ki saját zseniteket.
Nem baj ha egosisták vagytok, ha van mire.
Becsüljétek meg időtöket, használjátok ki a lehető leghatékonyabban, legyetek egyediek és kerüljétek a középszerűséget, így váltok érdemessé az ember jelzőre és az emberi létre.