A szabadság fája nyers változat

A szabadság fája

Valamikor, nem is oly régen, fiatalok, forradalmárok vérével öntöztek téged.

Lám most mi lett véled, lobjaid el hullana, a szélben tova suhannak.

Melletted, a diktatúra fája, csak úgy virágzik, és feléd mereszti fojtó ágait.

Gyökerei el szívják, tőled az életet, mond Szabadság Fája, mi lett véled?!

Ki gondozza gyökereid, ki ápolja lombjaid, hogy ideje korán ne temethessük hamvaid?

A fiatalság, mely oly, régen nagy erőkkel és áldozatok árán védett téged, most miért nem írtja a kártevőket melletted, miért nem kívánják szereteted?

Kelj hát fel magyar ifjúság!

Kelj fel és kardoddal suhints le a kártevő gyomokra és véd meg azt, ami még a fából meg maradt nyomokban!

Nincs sok időd hátra, hiszen e szegény fa, nem több ma csupán, mint egy kóró, holnapra már gaz, melynek még nyomát is el tűnteti a Gaz.

Mit is beszélek?

Nem is értem mit remélek.

Nincs már ebben az ifjúságban se tett, se akarat, ha még is, akkor le inti az agg.

„Ellj, fiam, nem neked való ez, örülj hogy van mit enned, semmi másért nincs miért szégyenkezned.

A többiért aggódjanak az okosok.

És hogy megértsük mindezt?

Sosem leszünk olyan nagyok”

Ez a „nemzet” (mely inkább csürhe, milyen kár hogy semmit nem tanul belőle), egyetlen ember ért áll ki, ki a konzervet kinyitja és fog belőle zabálni.

Nincs nemzeti összetartás, ment felül írja az egyéni érdek, mily bolondok is azok, kik a szabadságot  és jólétet kérnek.

Nem is értem őket igazán, hisz ott a koszt, a „jó lét”, a munka, semmi okunk a panaszra.

Ellj, csak azok fránya szegények, ne lennének, kik a gyomrukba egy falat kenyeret tömnének?

De őket sem értem igazán, mi az, hogy éhezni, valami új sport talán?

Hisz találni mindenhol élelmet, legfőképpen az önök falán.*

Csodálkoztak hogyan változott meg a vers írója?

Nyaralásra küldtük, hogy elakadjon a mondani valója.

Ne aggódjanak, teljesen ura vagyok a helyzetnek, és nem sokára az egész helynek.

Tisztelt hölgyeim és uraim, egy új világrendszernek lehetnek tanúi, ezek az új vezetőjüknek szavai.

A demokrácia már egy elavult modell, ugyan kit érdekel, a tömeg mit mond, vagy minek mond el?

Most pedig bocsássanak meg, de vár a sofőr az Audimban, építenem kell egy újabb stadiont Esztergomban.

Az Úr,Orbán Viktor voltam, tiszteljenek úgy, ahogy gondoltam.

*(festék)

Közzétéve:

Hozzászólás