Az együtt érző karóra

Életünk során számos döntést kell meghoznunk és egy döntés sincs következmény nélkül.
Some times this choice good, some times not.
Nem volt ez másként a mi esetünkben sem.
Mikor a barátnőm szakított velem, a nyilvánvaló érzelmi sérülésen kívül történt egy furcsa dolog:
A több éve folyamatosan és gond nélkűl működő órám egyszer csak megállt, pont a szakításunk után, csak úgy, semmilyen előjel nélkül, micsoda véletlen nem igaz?.
Nem vagyok nagyon babonás ember, de azért vettem a lapot.
Meg kell próbálnom vissza szerezni.
Aztán valamikor december környékén találkoztunk (mert otthagytam a dezodorom, na nem mint ha nem tudtam volna másikat venni).
Beszélgettünk, vettem neki kaját,kávét igyekeztem úri ember módjára viselkedni .
Mindkettőnk tekintetében valamilyen szinten még benne volt a vágyakozás a másik iránt, mert egy ilyen láng azért nehezen huny ki 2 szerelmes között.
Tiszteletben tartottam kívánságát bár éreztem hogy mindkettőnkben benne van a kérdés:
Maybe can I kissing her?
(sorry ha néha angolra váltok így van a szöveg a fejemben, egyszerűen csak leírom a gondolataim )
Végül is egyikőnk sem tett semmi olyat a másik felé ami említésre méltó lenne, de aztán újra találkoztunk, pont úgy akárcsak a Forest Gumpban mikor  Forest találkozik Julival.
Minden nagyon szép volt, kinyomtattam és odaadtam neki a közös képeinket, mint afféle szimbolikus emlékét annak hogy ez a kapcsolat létezett közöttünk és nagyon szép volt, továbbá át nyújtottam felé a karácsonyi és egyben búcsú ajándékom is, ami egy napló volt és persze tol, hogy ne lehessen az a kifogása hogy nincs nála tol, mivel írjon :-).
A napló egy szép, bőrkötéses, fekete napló volt, rajta egy anju liliommal amelyet egyes kultúrákban a nőiség jelképének tartottak.
Azért is adtam ezt a naplót számára mert korábban említette milyen jó lenne ha tudna valamibe naplót írni, és azt hiszem a jó szándékom jelén kívül ezzel akartam bizonyítani számára hogy én mindig figyeltem rá és a vágyaira/érzéseire.
Ha egyedül is élem le az életem barátnő és család nélkül, egy ember biztosan emlékezni fog rám.
No de a történet csattanója igazából az, hogy amikor is szép találkozó végéhez közelgettünk én reszketve , félve attól hogy a döntésemnek milyen következményei lesznek, meg csókoltam.
Minimum azt vártam felképel vagy leordítja a fejem, de nem így történt, épp ellenkezőleg, az arcén bár próbálta elrejteni a meglepődésen kívül láttam némi örömet is, így meg kellet kérdeznem mit érez és úgy egyáltalán haragszik e rám.
Bele telt némi időbe de “kiszedtem”(talán nem éppen ez a legjobb szó hiszen ez nem egy rendőrségi kihallgatás volt) belőle hogy ő is azon gondolkozott vajon milyen lenne ha megcsókolna.
Nos ezek után az események eléggé váratlan fordulatot vettek.
Felbátorodva a válaszon valami el pattant bennem, egyszerűen képtelen voltam uralkodni magamon tovább, bármennyire is tudtam ennek már nincs értelme, nem számított, a tűz lángolt a szememben és a szívemben, ezek után akkor csókoltam a találkozónk végéig, amikor csak tudtam , mert éreztem talán soha többet nem tehetem meg ezt.
És ha bár a buszon szólt hogy szerinte eut nem kéne és ez nem helyes, valahogy a szeme és az ajkai egészen mást mondtak számomra, így csüngtem rajta, úgy akárcsak egy gyerek csüng az anyján.
Egryes csókjaink finomak, lágyak voltak, mások vadak és szenvedélyesek.
Volt hogy odaszegeztem a falhoz, bár nem láttam tiltakozás jelét, csak a kételyt hogy biztosan jól tettem hogy kidobtam?
Hell know.
Minden esetre a találkozó végén váratlan ajánlatot kaptam.
Megkérdezte lenne e kedvem meglátogatni valamikor én pedig nem tudtam nemet mondani, bár vannak kételyeim a téren hogy e helyzetben bárki is nemet mondott volna.
És most jön az amire nem számítottam, az órám hirtelen, minden behatás nélkül elkezdett járni…
A frászt hozta rám, ugyanakkor éreztem hogy ez vannak a jele hogy jó döntéseket hoztam.
Bár az is igaz, hogy mikor véglegesen elváltunk és már nem beszéltünk egymással az órám nem állt meg.
Talán ez azt jelentené hogy egyszer még találkozunk?
Vagy csupán egy furcsa véletlen az egész?
Esetleg jelentheti azt hogy a lány örökre tovább lépett és már nem látom többet?
Én azért reménykedem benne, hogy mi még egyszer találkozunk, és minden olyan lesz mint régen.

Közzétéve:

Hozzászólás