Az én meglátásom a házasságról és az elkötelezettségről


Sokak számára, főleg a mai felgyorsult világukban egy házassági ígéret, csak egy plusz pont, hogy egy lányt ágyba lehessen vinni.

Nálam azonban ez nincs így, sajnos, vagy nem sajnos döntse el ezt magában mindenki.

Körülbelül 15 éves koromban, megkértem komolyan egy lány kezét, elvittem egy étterembe (az anyagi kereteimen belül persze, nem kell nagyra gondolni, egy kis kínai étterem volt), rendeltünk valamit, ő nem igazán akart enni majd, rászántam magam, letérdeltem és meg kértem a kezét.

A lány igent mondott, de az óta az útjaink külön váltak.

Azonban az ígéretem továbbra is köt engem, bármennyire is nevetségesen hangzik ez.

Barátként segítem, ahogy tudom, figyelemmel kisérem a felcseperedését, a botlásait,örömét bánatát.

Ezt jelenti a fogadalom, a házasság fogalma, hogy akkor is segíted, mikor már ő nem érez irántad semmit.

Nem várom el, hogy mindenki ezt az utat kövesse (mert úgysem fogják), csak szeretnék némi tisztelet követelni a házasságnak és a leánykérési ígértekének.

Ha már én komolyan veszek egy ilyen ígéretet, akkor elvárom a többi kamasztól is, hogy hasonlóképpen cselekedjen, fontolja meg kinek tesz házassági ajánlatot!

Szeretném érzetetni mindenkivel hogy egy ilyen döntésnek, már csak az emberi természetből kiindulva mennyire komoly a súlya.

Alapvetően arra vagyunk programozva, minden egyes ember, hogy szaporodjunk, minél több emberrel, minél több utódot-identitást létrehozva.

Mikor meg teszünk egy olyan ígéretet, ami ennek az ösztönök ellene fordul, úgy tegyük azt, meg hogy vállalni tudjuk magát az ígéretet és annak következményeit.

Én a felelősségem teljes tudatában kértem meg ennek a lánynak a kezét, tudván hogy milyen szigorú szabály rendszerek között élek és azt is tudván, ha őt elvesztem nem lehet több feleségem.

Nem önös érdekből kértem meg, nem azért hogy ágyba vigyem, és jól kihasználjam.

Azért mert úgy éreztem meg találtam a lelki társam és ez az én részemről az óta sem változott.

Nem érzek már szerelmet, de érzek valami meg magyarázhatatlan kapcsot, ami összeköt vele.

A becsületem és ez a kapocs az ami miatt én az ígéretemet halálomig megtartom.

Jöhetnek barátnők, kisebb kapcsolatok, ettől nem fogok el zárkózni, hisz ez a korosztályom vele járója,de feleségem soha többet nem lesz.

Egy kapcsolat, egy élet, egy sors.

Ha másért nem is, azért érdemes követnetek a blogomat, hogy lássátok, mivé válik egy ilyen ember, hová jut a szilárd erkölcsű férfi a hosszú évek alatt, ez a blog nem csak a munkahelyem, de egyben a naplómmá vált.

Egy emberélet útja pedig szerintem a legérdekesebb olvasmány mindközül.

Nem versenghetek egy fantázia regénnyel, mint pl. a Gyűrűk Ura, én más félét adok az embereknek.

A valóságot az életemből, egy csipetnyi betekintést a napjaimból, még ha nem is napi szinten.

De olyat alkotok, ami jelentős és nem csak számomra, mert te kedves olvasó, te bizony ezt már elolvastad, és eggyel több emberöltővel fogok tovább élni, mert benned tovább élek.

Persze előfordulhat, hogy megfeledkezel mind a cikkről, mind pedig az oldalam címéről,de valami még is eszedbe fogja juttatni ezeket a sorokat,egy hasonló életút egy hasonló esemény és végül is mindannyiunknak az a célja hogy halhatatlanná váljunk,mert az életünk túlzottan rövid kicsinyes emberi értékek túlértékelésére.

Bár hogyan is, amennyien elolvassák, annyian elgondolkodna rajta és reménykedem benne annyi emberben meg marad ez, egy szóval megmaradok.

Remélem sikerült annyit elérnem benned, hogy megfontolsz egy ilyen komoly ajánlatot bármilyen lány felé, tanulva az úgy mond “hibáimból”.

Ez nem volt igazából hiba, hiszem, hogy jó embernek tettem fel ezt a kérdést, csak rosszidőben és rossz életben.

Remélem, majd egy másik életben több szerencsével járok és nem követem el ugyan azokat a hibákat és a mennyasszonyom/lelki társam velem marad.

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?