Önmagában ez egy olyan hosszú téma amibe ép eszű ember bele sem kezd.
De ki mondta hogy én épeszű vagyok?
Mindenesetre nem fogom teljes mértékben kitárgyalni ezt a témát,mert valószínűleg akkora lenne a terjedelme,amit már senki nem olvas el,legyen az bármely érdekes.
Szóval megpróbálom zanzásítva,lényegre törően el mondani erről a véleményem.
Valamilyen szinten minden emberben meg van ez a vágy, hogy el fogadják, jobb esetben elismerjék a társadalomban,köreiben, családjában.
Sokan azonban még önmagukat sem fogadják el, így nem igazán értem, miért várják el másoktól az elfogadást, ha önmagukat sem képesek elfogadni.
Ezt persze könnyű mondani, így külső szemlélőként.
Nem azt mondom, hogy a saját magunk elfogadása könnyű lenne,hanem azt hogy szükséges.
Ezért bizony, keményen meg kell dolgozni,nekem is hosszú ideig tartott.
És ha te magad is kivagy békülve önmagaddal, a siker akkor sem teljes egészében garantált, fogalmazzunk úgy, jobbak az esélyeid :).
Ahhoz viszont hogy békességben élj ön magaddal,elsősorban meg kell tudnod ki is vagy valójában.
És nem a felszínes dolgokra gondolok mint kedvenc sorozat/film/ zene, hanem sokkal inkább olyanokra hogy például te hogyan írnád le magadat, vajon hazudnál magadnak hogy jobb színben tűnj fel?
Én anno önmagam megismerését egy tükörrel a kezemben kezdtem.
Első kérdésem az volt:
Vajon ki vagyok én?
Meg kelett találnom magam, a saját identitásom és azután tudtam csak elfogadni magam.
Miután elfogadtam magam,nőtt valamennyivel az önbizalmam és az emberek is emiatt kezdtek megkedvelni.
De ezt a szintet mindenképpen el kell érni!