Sokszor mondják az ilyen csajozási praktikáknál a kulcs az elhatározás.
Nos ennek letesztelésére ma került sor.
A 3-mas metón utazván észrevettem egy gyönyörű lányt,tudtam hogy gyakorlatilag 0 az esélyem hogy szóba álljon velem,de kis idő után(nyugatitól jöttem,újpest központnál szálltam) rá vettem magam, hogy megszólítsam és el hívjam randira.
A magam fajta félénk fickóknak ez nem megy olyan könnyen mint a macsóknak :D.
Erről az élményről szeretnék egy picit kifejtőbben beszámolni,főleg a nagy szájúak számára.
Az egész a következő képpen zajlott:
Volt 3 énem,mindegyik mást mondott,mindegyik más fele próbált befolyásolni.
1: Na menny oda most és hívd el randizni,hajrá!
2: Úgy sem fogod meg tenni mert egy gyáva nyúl vagy(ezzel vitáztam hogy nem vagyok gyáva!).
3: Hülye vagy? Be akarsz égni ennyi ember előtt?

Végül is a 2-esnek sikerült annyira fel ba**nia az agyamat, hogy mikor a vég állomásnál leszálltam utána mennyek a piros pólós lány után és meg kérdezzem tőle:
-„Szia,ne haragudj hogy zavarlak, de olyan csinos vagy, meghívhatlak valamire?”
A lány gúnyosan mosolygott és csak annyit felelt:
-„Nem”
Az elutasítás után nagyon sok fajta érzelem keveredett bennem,egyrészről megkönnyebbültem, mert meg szabadultam az olyan gondolatoktól, hogy „Mi lett volna ha?”,másrészről pedig kicsit megsemmisültem.
Valahogy elöntött a szégyen, a bánat, a megkönnyebbülés és a megsemmisülés érzésének furcsa keveréke.
Így annyit üzennék nektek lányok,óvatosabban a vissza utasítással,lehet hogy egyes fiúk nem veszik fel ezt annyira, de vannak egy picivel érzékenyebb lelkű emberek mint pl én akik 3-5 évente próbálkoznak meg egyszer ilyennel és fontos hogy az elutasítás milyen.
Legyetek kíméletesebbek, mert nem tudhatják kinek a lelkébe gázoltok bele.
Nem minden férfiből lesz gyilkos az ilyen jellegű elutasításoktól,de rengeteg olyan esetről hallani akiket megtörtek az ilyen jellegű és ehhez hasonló bánásmódok.