Szerkesztőségen belül egyöntetűen megállapodtunk abban, hogy shooterek kellenek a PlayStation VR sikeréhez. Eddig azokat élveztük a legjobban, és láthatóan a Sony is szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni erre a szegmensre. Megérkezett végre a hivatalos fegyverkontroller, az AIM, vele együtt pedig a Farpoint, ami nemcsak hogy bemutatja, milyen jó kis cucc ez (viszont egyébként DualShock 4-gyel is játszható, Move-val valamiért nem), de hosszabb és kidolgozottabb egy egyszerű techdemónál.

 

Mozogva lődd, ami mozog!

A történet szerint két, a Jupiter közelében vizsgálódó tudóst kell hazaszállítanunk, azonban ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem megy minden simán. Egy féregjárat beszippant minket, és egy kies bolygón találjuk magunkat egy űrkapszulában. Szerencsére voltunk annyira előrelátóak, hogy rakjunk egy géppuskát is magunk mellé, így nem kell annyira félnünk az ismeretlentől. Elindulunk, és pár perc bóklászás után találkozunk az első ellenfelekkel: kis, pókszerű lényekkel, akikről azonnal a Csillagközi invázió ugrott be. Később óriáspókok jönnek, ők meg a The Neverhood egyik ellenfelére emlékeztettek, akit a dinamitemberrel kellett felrobbantani – úgy néztek ki, mintha gyurmából volnának. VR-os játék lévén persze a Farpoint sem kimondottan szép, de a lényeknél zavaróbb a környezeti elemek kidolgozatlansága, szögletessége. A fejlesztők legalább próbáltak változatosságot vinni bele, így nemcsak sivatagos tereken, de barlangokban is császkálhatunk. A kampány második felében képbe jön a fedezékhasználat, ami dob az élményen, de az ellenfelek nem jelentenek túl nagy kihívást. A sztori befejezése után kihívásokat teljesíthetünk, vagy játszhatunk egy pajtásunkkal coopban.

Láttunk már fegyvert, de ilyet még nem

A játék nem változatossága miatt szerethető, hanem az egyedi fegyverhasználat miatt. Ha szemünkhöz emeljük az AIM kontrollert, belenézhetünk a holografikus irányzékba, illetve úgy tudunk stukkert váltani, ha a vállunkhoz tesszük az eszközt. Vagy gombnyomással; őszintén szólva én utóbbit használtam inkább, az emelgetés csak eleinte volt jópofa, de erősebb tűzharcokban túl sok időt elvett volna. Jó, hogy a fejlesztők adtak alternatívát, máskülönben lehet, hogy sokakat ez az apróság tántorított volna el a folytatástól. 

A mászkálós és akciórészeket a történetet előregördítő animációk szakítják meg, itt azonban csak kameraként veszünk részt az eseményekben – még akkor is, ha egy repülő pilótafülkéjében ülünk. A dialógusokból sajnos semmit sem hallottam, pedig kipróbáltam azt is, hogy közelebb hajolok az épp beszélő karakterhez. Nem tudom, hiba-e ez, vagy a koncepció része. Bár a sztori nem valami erős, és a látvány sem lenyűgöző, a Farpoint egy élvezetes játék – főleg, ha az AIM-mel együtt veszitek meg.