Az 1993-as Star Wars: X-Wing hatalmas siker volt; nem véletlenül, hiszen ez volt a LucasArts első számítógépes játéka ebben a világban, a fejlesztőcsapat, a második világháborús szimulátorokon edződött Totally Games pedig nagyszerűt alkotott. Mert mi is lehetne jobb, mint az ikonikus lázadó vadászgépek pilótafülkéjében küzdeni az elnyomó Birodalom és annak űrhajói ellen, segítve többek között a Halálcsillag terveinek elrablását? Természetesen az, ha átülhetünk a másik oldalra, egy TIE Fighter pilótafülkéjébe!
Az egy év alatt összehozott folytatás pedig pontosan ezt hozta: egy fiatal pilótát alakítottunk, akinek személyes története szinte feloldódott a Birodalomért, a Császárért folytatott háborúskodásokban. Maarek Stele eleinte csak a szokásos rendfenntartó munkálatokat kapja, ahol a filmek eseményeitől igen messze kell járőröznie és piti űrkalózokat megrendszabályoznia. Az első, felvezető küldetések után azonban kitör a balhé a Birodalom felső vezetésében, és mi Thrawn admirális és a Császár oldalán egyre magasabb rangba jutva küzdhetünk puccsot tervező, illetve a lázadók oldalára átlépett tábornokok és admirálisok ellen.
Érdekes módon tehát a Hoth-i csata és az endori csata között játszódó Tie Fighterben elsősorban nem is a lázadók lesznek legfőbb ellenfeleink; ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogunk X, Y, A és egyéb Wingekkel csatázni, de bőven lesz más ellenfelünk is. A cím más téren is félrevezető: bár természetesen a Birodalom leggyengébb gépében kezdjük a kampányt, ahogy kapjuk az előléptetéseket (vagy a specializáltabb küldetéseket), úgy nyílnak meg előttünk az újabb és újabb Tie-variációk. Ezek között ráadásul teljesen új modellek is voltak, melyek közül egyik-másik azóta a hivatalos kánon részévé is vált.
A Tie Fighter hangulata volt az, ami elkapta az embert: az eligazítások, az előléptetések, a birodalmi belharcokat feldolgozó történet, no és a csodálatos zene, mely az akkortájt forradalminak számító iMuse technológiával tényleg interaktív volt. A látvány sem volt rossz, bár az eredeti megjelenés idején igazán kiugrónak sem lehetett nevezni – a későbbi kiadások jelentősen javítottak ezen. A játék igazi ereje azonban a küldetésekben, a változatos, kőkemény és némely esetben a mai napig emlékezetes missziókban rejlett. Az a feladat, ahol maga Darth Vader volt a társunk, vagy amikor felhőnyi Tie Fighter mellett vonulhattunk egy óriási ütközetbe minden Star Wars-rajongónak eufórikus érzéseket adott.
A játékban a legfőbb kihívást nem is feltétlenül a sok ellenfél, vagy a célzás jelenti, hanem az energiaelosztás állandó állítgatása. A korai, primitívebb gépeken még csak a sebesség és az ágyúk ereje közt kell választani, később ehhez lézerek vagy sugarak is csatlakoznak, igazi dilemmát kínálva szinte minden másodpercben.
Az 1994-es alapkiadás annak az évnek az egyik legjobb PC-s játéka lett, ezt egy évvel később egy Collector’s Edition nevet kapott kibővített verzió követte. Ez SVGA grafikát (azaz négyszeres felbontást) kapott, és ami még többet tett hozzá az élményhez, teljes szinkront, méghozzá fantasztikusat. Noha 1998-ban volt egy harmadik verzió is, ekkor már igazi 3D-s grafikával, ez a zenei részleg kiherélése miatt nem lett igazán népszerű. A jelenleg kapható verziókban szerencsére mindhárom változat megtalálható, így bármelyiket elindíthatjuk – sőt, a két kiegészítő lemez, a Defender of the Empire és az Enemies of the Empire is a csomag része.
Probléma igazából csak kettő említhető: egyfelől joystick nélkül elég nehézkesen játszható a program, tehát meglehet, hogy egy apró beruházást még meg kell hoznia mindenkinek, aki kedvet kap a programhoz. (Egy moddal modern kontrollereket is be lehet kapcsolni, azokkal már teljesen játszható a program.). A másik dolog a program nehézsége. Az egy dolog, hogy az opcionális feladatok pokoliak, ez még rendben van. Az viszont, hogy simán megeshet, hogy egy félórás küldetést a legvégén bukunk el, mert a csata hevében hagytunk elmenekülni egy hajót, vagy mert a tizenegynéhányadik torpedót nem lőttük szét időben, inkább idegesítő, mintsem örömtelien realisztikus (nincsenek checkpointok vagy mentési lehetőség).
A Star Wars: Tie Fighter beszerezhető a GOG áruházban is.
Végszó
A megjelenése óta sok tekintetben sikerült felülmúlni, de az a különleges Star Wars-hangulat, hogy a másik oldalon állva küzdünk, a mai napig formabontó. Egy joystick nagyon nem árt hozzá, de ha ez nem jelent gondot, akkor kihagyhatatlan (és kőkemény) kaland mind a világ, mind a stílus kedvelőinek.