Buli van! Bármit is mond a vezetőség, a karácsonyi partit meg kell tartani, és nem csupán moráljavító célzattal, hanem azért is, mert egy morózus befektetőt meg kell győzni arról, hogy ennél a cégnél minden rendben van, mindenki együtt van, ezért megérdemli a bizalmat – máskülönben másnap le is húzhatják a rolót. Szóval ha tetszik, ha nem, a karácsonyi buli meg lesz tartva.

Kiapadhatatlan kereslet mutatkozik a bulifilmekre, és minél vadabbak, annál jobb, ugyanis az emberek szeretik azt nézni, ahogy mások meglépik azt, amit ők nem mernek, vagy mert túl öregek vagy túl fiatalok hozzá, vagy egyszerűen csak nincs hozzá partnerük. Mindenesetre mindenki volt már olyan buliban, ami durván elfajult, ami túlment minden határon, és amiről később legendák szóltak: azóta is a bulit hajszoljuk, és ezt az érzést keressük a moziban is, amikor jegyet váltunk egy olyan filmre, ami egy földrengető buliról szól, és ez az érzés, melyet a Hivatali karácsony sajnos csak nyomokban tartalmaz.

Mert ahhoz sajnos nem elég koncentrált. Túlságosan el van foglalva azzal, hogy a mulatozás köré valami történetet is szőjön, melynek kifejtésében még azt a megbocsájthatatlan hibát is elköveti, hogy lelép a buliból. Mert igazából senkit sem érdekel az a szoftver, amivel meg lehet javítani a városszinten lerohadt internetet (kivéve talán azt a néhány informatikust a nézőtéren, akik a fejüket fogják majd az egésztől), mint ahogy az se különösebben érdekes, hogy a frissen elvált osztályvezető (Jason Bateman) összejön-e szexi IT-s beosztottjával (Olivia Munn), hisz úgyis tudjuk, mi a válasz. Mint ahogy arra a kérdésre is, hogy a film végére megenyhül-e a jelentős elbocsájtásokkal fenyegetőző, szigorú ügyvezető (Jennifer Aniston), aki emiatt rendesen összerúgja a port a cég jó szándékú, de feladatához felnőni képtelen társvezetőjével (T.J. Miller), aki nem mellesleg a testvére.

Ez mind olyan probléma, ami nem csupán lényegtelen, de el is tereli a figyelmet a film lényegi részéről: a partiról. Meg úgy általában arról, hogy mit jelent egy ilyen mulatság a vállalati szférában. Valakinek fejfájást, másoknak az egész éves munkahelyi frusztrációtól való megszabadulás lehetőségét, megint másoknak meg egy keddet. De mindenki, aki jegyet vált erre a filmre, arra vágyik, hogy valami olyat lásson, amit egyetlen karácsonyi bulitól nem kaphat meg.

Úgy tűnik, hogy a Másnaposok írópárosa, akik a Hivatali karácsonyt immáron rendezőként is jegyzik, inkább csak a bulik utóhatásainak ábrázolásában vannak otthon, no meg annak montázsszerű bemutatásában, arra nem terjed ki a tudásuk, hogy azt is kifejtsék, hogy tud egy átlagosnak induló rendezvény nagyon durván elfajulni, pedig ez a partifilmek legizgalmasabb része, ezért emlékszünk vissza oly szívesen a Party zónára, az Amerikai pitére, vagy a közelmúltból Project X-re, mert mindegyiknek van íve.

És emellett elképesztően viccesek is. Sajnos a Hivatali karácsony még a közepes poénokban is gyengélkedik, nemhogy a felejthetetlenekben. Ráadásul gyakorta átjön az a vásznon, hogy a közreműködők kifejezetten kellemetlenül érezhették magukat, miközben minősíthetetlen dolgok elkövetésére kényszerültek. Ez pedig szintén megöli a bulit.