Mi újság velem mostanság?


Jó ideje nem tettem cikket közzé ezen a blogon magamról, főlleg idő hiány miatt.

Most azomban, van 5 percem és beszámolok az életemet érintő néhány eseményről.

Először is lett állandó munkahelyem, ami mindenképpen pozitív dolog szerintem.

Ha bár, a fizetésem nem túl sok, legalább az elmondható hogy van állandó jövedelmem.

És hogy mit kezdek mind ezzel?

Nos, igazából az a terv hogy amíg itthon vagyok a számlák kifizetése mellett, bele adok a családi kasszába, és ami meg marad azokból meg veszem azokat a dolgokat, amiket nem tudnék ha itthonról el költözöm.

Mert hogy igazából a távlati terv a saját lábon való megállás lenne, nem akarok 30 évesen is a szüleim nyakán lógni, kb olyan 25-27 évesen azért már szeretnék el költözni inenn (most leszek 24).

Akárhogy számolgattam ez ebből a fizetésből nem megoldható, mindenképpen szükségem lesz élettársra, így időm nagy részét mostanában kapcsolatok kiépítésre próbálom fordítani, de mivel az időm limitált, így kénytelen vagyok az internetes társkeresésekbe bele menni, több, de inkább kevesebb sikerrel.

Utóbbi mondatomról egy kész cikk is születhetne internetes társkeresés címén, de azt hiszem ezt a lehetőséget meghagynám nálam kvalifikáltabb szocilógusoknak.

Legyen annyi elég, hogy nem egyszerű, pláne, úgy hogy én is egy nehéz alkat vagyok.

De, milyen érdekesen változik az ember, emlékszem 16-18 évesen masszívan  a szerelmet kerestem, most elsősorban családi alapok megtteremtésére hajtok és másodsorban szerelmet keresek.

Persze, nem zárkózom el ha e kettő “csomagban jön”, de tapasztalatom szerint ez rendkívűl ritka.

Ugyanakkor néhány kamaszos jegyem még meg maradt, főlleg az ön kontrol majdnem teljes hiánya, kevés türelem, de gondolom, ez is alakul majd, hiszen ha azt vesszük még mindig féluton vagyok egy kamasz és egy férfi között, ha pusztán az életkoromat nézzük.

Szerintem fontos, hogy egy ember ismerje magát, a korlátaid és a saját hibáit, mert ezeket ismerve tudja csak fejleszteni magát.

Mert ezek közül mind fejeleszthető, aztán hogy ki mennyi erőt, energiát és időt szán rá, az megint egy másik kérdés, jó magam mindenképpen szeretnék fejlődni.

Szerintem a progresszió alapvető emberi ösztön, én próbálom ezt követni.

Még mindig vannak olyan döntéseim amivel visszatekintve, nem igazán értek egyett, de azt is megértem hogy bizonyos helyzetekben, ott és akkor, kevés volt az idő volt dönteni, vagy a szitáció volt rendkívűl nehéz, és a döntés meghozása, igen csak nehézkes volt.

Itt van a youtube csatornám is, amit vezetnem kéne, úgy hogy gyakorlatilag a beosztásom rendszeressége nagyjából egyenlő egy prosti nemi ciklusával.

Borzasztó kiszámíthatatlan, kimerítő, és ha kretivitásom van is egy-egy videót megcsinálni, energiám már semmiképp.

Mondok egy példát, itt van a gépemen 3 videó, amit elkezdtem de nem tudtam befejezni, és már tárgytalanná is vált, mert nem adtam ki időben.

Azt hiszem, ez az időszak számomra a felismerésről és az elfogadásról fog szólni.

El kell fogadnom, hogy a 30 felé közeledve az életem drasztikusan meg fog változni és át kell értékelnem mire szánok időt, mi az ami fontos számomra, mert nem jut mindenre időm.

Hell, még a barátaimra se jut idő, pedig ők rettentően hiányoznak.

Kértem szabadságot is, amit állítólag majd májusban kapok meg, bár effektíve én most érzem magam kiégetnek, azért is akarok el menni picit piheni, úgy érzem több kárt csinálok mint hasznot.

Ha a főnököm helyében értékelnem kéne magam, az elmúlt hetek alapján repülnék az tuti.

Dekoncetrált vagyok, összeszedetlen, pedig alapból nem ennyire vagyok az.

Persze meg vannak bennem ezek a tulajdonságok, de ennyire azért nem szoktam szét esett lenni.

Valószínű a párkapcsolat hiánya is hozzá tesz a szétesettségemhez, nem régmentem túl egy szakításon, igaz elég rövid életű kapcsolat volt, de azért meg kedveltem az illetőt és eléggé hiányzik.

Thats for now kid, we not look back, we go “forward, always, forrward”!


Vélemény, hozzászólás?