Pokémon GO – hogyan is jár ezzel jól a Nintendo?


Megkerülhetetlen jelenséggé duzzadt a Pokémon GO, de vajon ez a Nintendo szempontjából mit jelent? Mennyire volt rá hatással a Niantic alkotásának hatalmas sikere? Lássuk csak.

A Pokémon Go nemcsak a mindennapokban vált megkerülhetetlen jelenséggé, hanem az üzleti életben is. A Nintendo szárnyalni kezdett, aztán meg mégsem; szinte mindennap újabb állomást jelentettek be azon a hullámvasúton, amit úgy hívnak, hogy a Nintendo részvényárfolyama. Láthatóan az Igazzy Ghémerek mellett a piacnak is problémákba ütközött annak értelmezése, hogy mindenki ennyire rákattant a hülye nevű virtuális díszállatokra. A cég múltját tekintve igazából ez nem olyan nagy csoda.

Őszinte részvényem

A Nintendót évtizedekig főleg két dologról ismerhettük: 1. elképesztően jó érzékkel gyártottak szórakoztató játékokat; 2. mindezt elképesztően bezárkózva tették. A céget több mint fél évszázadig egy vaskezű igazgató, Jamaucsi Hirosi vezette, aki nem kezelte olyan nyitottan a cég platformjait, mint más konzolgyártók. A Nintendo gépekre mindig is rengeteg saját fejlesztés készült, a külső (third party) bedolgozókat nagyon megválogatták, és hardvert tekintve is a saját megoldásokat részesítették előnyben. Ez a szemlélet a japán kreativitással kombinálva Jamaucsi alatt a játékiparnak új irányt szabó konzolokat (Game & Watch, NES, SNES) és franchise-okat (Mario, Zelda vagy hogy mást ne mondjunk, Pokémon) eredményezett, amelyekbe pár Virtual Boy-kaliberű bukta is belefért.

Jamaucsi 2002-ben adta át a gyeplőt Ivata Szatorunak, és nagyjából ekkortájt kezdték pedzegetni mindenféle iparági elemzők, hogy a Nintendónak nem fog hosszú távon jót tenni a zárkózottság. Aztán ezek a hangok elhalkultak, amikor 2006-ban a Wii jött, látott és aratott, de az utóbbi években megint felerősödtek. A Wii U lemaradt a konzolversenyben (többek között a third party cégek elmaradozása miatt), a DS pedig remek kézikonzol, de egyre kevésbé tud konkurálni a játékra is használható okostelefonokkal; és a Nintendo érthetetlenül későn nyitott a mobilpiac felé. Aztán jött a Pokémon Go, és… és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mostantól fellélegezhet a cég, amit a már említett részvényárfolyamokon is szépen meg lehet figyelni.

A rekord 2007-ben volt, a Wii sikereinek csúcsán, akkor 78 dollár fölé is felszaladt a Nintendo-részvények ára. A mélypont 2015 elején jött el, amikor már sokadszor volt kénytelen veszteséget jelenteni a cég, ekkor 12 dollárra esett az árfolyam. 2015 májusában megint nyereségesbe fordult az üzlet, de idén az első félévben csak 17-18 dollár körül mozgott a papírok értéke. A Pokémon Go hatására ez 37,37 dollárig szökött, aztán kicsit lehiggadt a piac, és most nagyjából stabilan, 33,3-33,5 között ingadozik, csökkenő tendenciában. Körülbelül egy éve 25 körül volt, amikor egy jó negyedéves eredmény fellendítette, majd visszazuhant – nem tudjuk még egyelőre, hogy a Pokémon Go keltette árfolyam-ingadozás is átmeneti csupán, vagy valami tartósabb erősödés jön ki belőle.

Free to pray

Mert hiába döntögetett rekordokat a Pokémon Go (ami már az indulása utáni ötödik órában a legnépszerűbb új alkalmazás lett Amerikában), születésének körülményei óvatosságra intenek. Például a játékot nem a Nintendo találta ki, hanem egy áprilisi tréfából született. A Google csinált 2014-ben egy poénvideót, amelyben Pokémon-edzőket kerestek, és ez adta az ötletet John Hankének, a Google-lel partnerségben levő Niantic vezetőjének. A Niantic akkor már bőven elkészült az Ingress-szel, 2013 végén adta ki a portálfoglalgatásra épülő kiterjesztett valóság-játékot. Hanke ráérzett, hogy ugyanez a játékmechanika egy olyan sikeres franchise-zal, mint a Pokémon, nagyot szólhat, ezért egyrészt elkezdett kihátrálni a Google-partnerségből, másrészt bejelentkezett Ivata Szatorunál, hogy ezt a poént jó lenne a valóságban is megcsinálni. Így lettek az Ingress portáljaiból pokéstopok és gymek, az Ingressből pedig egy új pokémonlázt hozó bestseller. (Az elején a Nintendo részvényeit az a félreértés is megdobta, hogy sokan azt hitték, a Pokémon Go az ő játékuk, pedig a Nianticé és a Pokémon Companyé, a Nintendo pedig csak ez utóbbiban résztulajdonos.)

Furcsa a bestseller szót használni, amikor ingyenes játékról van szó, és a piac többek között éppen ezért óvatos. Bár a Pokémon Go példája arra utalhat, hogy kicsit ad hoc történnek a dolgok a Nintendo mobilrészlegénél, a játék egy tudatos stratégiába illeszkedik bele. A céget a tavaly elhunyt Ivatától átvevő Kimisima Tacumi novemberben bejelentette, hogy a Nintendo első mobiljátékai mind free-to-play címek lesznek (a sort indító Super Mario Run is), természetesen mikrotranzakciókkal – azaz ingyenes játékok, amelyekben lehet azért pénzt is költeni (például a Pokémon Góban is vásárolhatók pokélabdák meg mindenféle tárgyak).

Ez viszont még teljesen új terep a Nintendónak (márciusban talán ezért nem is játékkal kezdték egész mobilos pályafutásukat, hanem egy közösségi alkalmazással, a Miimotóval), ráadásul a free-to-play játékok királyságában hamar váltogatják egymást a trónon; ma még a Candy Crush Saga a menő, holnap már a Clash of Clans, holnapután meg már abból is csak egy név lesz az “akikre büszkék vagyunk” tablón. Persze, a free-to-play játékokban rengeteg pénz van, de hogy a Nintendo egészen más felfogású múltjával és ahhoz szokott rajongótáborával mekkora szeletet tud kihasítani majd ebből a tortából, azt nehezen tudja előre beárazni a piac – ezért is érthető a részvényesek óvatossága, illetve az árfolyam hullámvasutazása.

Nintendo it!

Ne feledkezzünk meg azonban a Nintendo-effektről, ami sokszor működött már korábban. A DS-ről vagy a Wii-ről nem sokan gondolták, hogy átütő siker lesz, aztán meg a Nintendo látnoki képességeit dicsérte mindenki. A Pokémon Go bejelentésekor is több volt a szkeptikus hang, mint a várakozással teli, azt pedig talán senki nem hitte, hogy egy ingyenes, okostelefonos kiterjesztett valóság-játék ekkora tömegeket ér el, és hogy konkrétan olyan világhisztéria lesz belőle, amely kilép a játék- és techrovatok híreiből, és utat talál például a bűnügyi vagy a külpolitikai mellékletekbe is.

Viszont az okostelefon-piac nem zárt, a Nintendo nem tudja úgy kontroll alatt tartani, mint saját platformjait. És most nyilván rengeteg Pokémon Go-klón fog érkezni, mindegyik megcélozva az előd sikerét. Addig a Kimisima által ígért Nintendo-mobiljátékok is befutnak (kettő még idén, három jövőre, ha minden igaz), és tisztábban látja majd a piac is, hogy mi a sokat látott vállalat mobilos stratégiája. Rájuk férne valami tartósabb siker, mert a cég pár hete megint veszteséges negyedévet jelentett (ebbe a Pokémon Go bevételei még nincsenek belekalkulálva, de ugyebár azokból a Nintendo csak kis részt kap). És persze ott van még a rejtélyes NX konzol, ami valamikor jövőre jelenik meg, és talán a mostaninál jobb pozícióba hozza a japán vállalatot abban a piaci szegmensben, ahol egyébként rengeteg tapasztalata van. Akárhogy is lesz, a Pokémon Go önmagában nem elég, hogy kihúzza a Nintendót a kátyúból, de mindenképpen jól jött a cégnek, és akár egy újabb fellendülés előszele is lehet – a többi most már inkább a Nianticen múlik, és azon, hogyan próbálják megtartani a játékosokat.


Vélemény, hozzászólás?