Sokat tanakodtam, hogyan is kezdjek hozzá ehhez a kritikához,hiszen a film nem egy konkrét témát ölel fel és nem is egy féle képen mutatja be azt.
Ha egy lényegre törő rövid beszámolót szeretnél ami kifejthető egy mondatban akkor azt mondom hogy:
Ez a film olyan kötelező darab akárcsak az Madách-Ember tragédiája,kihagyása iszonyatosan nagy hiba.
Essünk túl a formaságokon:
Szereplők:
Ellen Burstyn(Sara Goldfarb)
Jared Leto(Harry Goldfar)
Jennifer Connelly(Marion Silver)
Marlon Wayans(Tyrone C. Love)
Christopher McDonald(Tappy Tibbons)
Louise Lasser(Ada)
Rendező:
Darren Aronofsky
Akkor a történetről(Úristen ez hosszú lesz):
A film olyan sok mindennel foglalkozik igazából konkrét története mint olyan nincsen, ráadásul a storyja több szálon fut.
Azért próbáljunk meg valamit:
A történet szerint Sara Goldfarb egy idős öregasszony,akinek van egy drogfüggő fia aki elviszi a tv-t mikor pénzre van szüksége,majd a nénike később vissza vásárolja.
Ez már ment egy pár éve,az anyja hagyta elburjánzani,nem törődött vele, túl lágyszívű volt a fiúval.
Azonban Henryknek egyszer szerencséjük lesz és valahogy sikerül hozzájutniuk egy font tiszta herionhoz amit el is kezdenek értékesíteni.
Egy darabi minden jól megy,majd valami gebasz tőr ki a drog piacon és az egész városban elfogy az anyag és mivel drog függőek főszereplőink így egyből jönnek a problémák.
Mielőtt folytatnám el kell mondanom hogy ez egy nagyon depresszív és érzelmes film és meg követel egyfajta erős idegzetet hozzá,ahogy Szirmai Gergő mondaná nem randifilm.
Most hogy ezt tisztáztuk folytatom:
A filmben tökéletes vágó képeket láthatunk,és nem is a pár beszédek számítanak igazán egyszerűen a képekkel mesél el mindent.
Szerencsétlen,hiszékeny öregasszonyt becsapják, azzal hívják fel, hogy bekerült a kedvenc tévé műsorába,aki természetesen ezt el is hiszi,pedig nem mondták mikor mehet be.
Ennek hatására az öregasszony elszeretné érni, hogy bele tudjon bújni abba a piros ruhájába, amibe 10 évvel ezelőtt még simán belefér és ennek a célnak a megszállottjává válik.
Először csak fogyókúrás módszereket próbál,majd pedig ugyan olyan drogfüggővé válik az orvosok által, akik a fogyasztó pirulákat adják neki, akárcsak a fia.
Nem akarok mindent le lőni a filmről,de annyit azt hiszem elmondhatok soha nem fog születni még egy olyan film mint ez, amely oly naturalista módon és egyedi eszközökkel mutatná be saját álláspontját, mely egyedül álló a film történelem során.
A kamera állások és különböző effektek segítségével teljesen át tudja adni azt a nyomasztó érzést amit képvisel,ráadásul még mondanivalója is van.
A mondani valója pedig ez:
Lehet hogy nem szedsz aktív drogokat,de ha rendszeresen szedsz gyógyszereket akkor nem sokkal vagy különb a drogfüggőknél.
Nem tudhatod mi lesz a mellékhatása annak a gyógyszernek amit szedsz,lehet jobban tönkretesz téged mintha drogoznál.
A zenéről még nem is beszéltem.
Egyszerűen zseniális amit clinst mansel alkotott,annyira illik a filmhez és annak lehangoló világához,nem mellesleg a film nélkül is nagyon jó,érdemes hallgatni.
Értékelés:
10/9.9