Ridick 3 – A sötétség krónikái 3 avagy Vin Disel az új Chuck Norris


Nos Zoly kritikájával ellentétben, azt kell mondanom, hogy a film jó.

Nem eget rengetően jó de, élvezhető, kikapcsolja az embert.

Vin Disel, még mindig Vin Disel.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ez egy 100%osan macsó film.

Sok hibája van persze a filmnek, de amivel egyet kell értenem Zolyval hogy a CGI effektek így 2013ban nagyon gázak, ez talán a legkiemelkedőbb hibája mindközül.

Olyan, mint, ha bedobták volna őket egy random generátorba aztán lesz, ami lesz…

De ami igazán jó a filmben, hogy abszolút nem veszi komolyan magát és ez nagyon jól áll neki.

Vannak benne ilyen Dantéhoz hasonló pózrekedések, nyilván ez a Vin Disel filmek sajátja, de alapvetően ezek kellenek ebbe a filmbe, ez adja az úgymond hülye szóval élve, zamatát.

Szóval adott a történet, amely olyan egyszerű, mint Kiszel Tünde médiában alakított személyisége.

A történet ott folytatódik ahol, lényegében abba maradt, kis különbséggel.

Ridick visszavágyott a hazájába, Fúriára, ennek azonban az az ára, hogy le kell mondania az előző részben keményen megszerzett hatalmáról.

És mivel senki sem szívleli, persze hogy átverik, miután lemond, a hatalmáról elviszik egy bolygóra, ami hasonlít a Fúriára, de mégsem és megpróbálják itt megölni.

De mivel Ridick egy élő tank ez nem sikerült nekik, csak picikét összetörte magát.

De mivel ő Vin… akarom mondani Ridick egész gyorsan felgyógyul, ahhoz képest, hogy a föld alól jött ki törött lábbal : D

Volt pár nagyon jó ötlet a filmben, amit nem akarok le lőni, csak annyit mondok ellenszerkészítés Chuck Noris módra, ezt az oltást csak ők ketten bírnák ki:D

De ami az egész filmet elviszi a hátán és meg is menti, az a humora, olyan gagek-et tolnak, hogy az valami hihetetlen.

Én és a moziban ülő emberek szakadunk a röhögéstől 😀


Szólj hozzá!