Nem lehet egyszerű dolga a From Software szakembereinek, újra és újra megugrani az önmaguk által egyre magasabbra állított lécet. A Souls-széria – és vadhajtása, az elképesztő Bloodborne – letölthető tartalmai kivétel nélkül magas színvonalúak voltak. Minden egyes DLC hozott valami újat, valami izgalmasat, ami egyrészt tovább bővítette az univerzumot, másrészt olyat mutatott, amit az alapjátékban addig nem láttunk. Hiszen emlékezzünk csak az első rész festmény-világára, a második rész korona-trilógiájára, vagy akár a Bloodborne érzékien brutális Old Hunter kiegészítőjére.

Ezúttal ismét egy festett univerzumba kalauzolnak minket a készítők, egy kies, fagyott-havas világba, ahol egyetlen településen kívül aligha van élet. Vagy ha van is, hát bár ne lenne… A táj gyönyörű a maga könyörtelenségében, még ha mégoly kopár is néha és szinte tapintható az általában arctalan, máskor azonban fájdalmasan kézzelfogható fenyegetés.

Mert bizony Ariandel nem kiscserkészeknek való vidék. A készítők 80. szintet javasolnak a vásznon való átkeléshez (New Game+ játékosok számára ez a szint jóval magasabb), de bizton állíthatom, hogy nem árt még egy kicsit sportolni nyolcvan fölött is, mielőtt farkasszemet néznénk az új világ lakóival. Az ellenfelek ugyanis nyersek, vadak és könyörtelenek, akárcsak a hely, ahol élnek. A lángfújó harcosoktól kezdve az óriás vikingszerű tombolókon át a kafkai rémálomból előlépett dögmadarakon keresztül mindenféle bestia a halálunkat kívánja és az alapjátékon nevelkedett ösztöneink nem mindig lesznek elégségesek az új kihívások ellenében. Rögvest például azért, mert sokkal több a csapatos támadó, mint a Dark Souls 3-ban bármikor.

A világ – bár nélkülözi az előző rész korona-trilógiájának rejtvényeit és furmányos térképeit – jókora, sokszor teljesen nyílt, havas vidékein könnyű elveszni. Kevesebb a tábortűz is, cserébe jócskán találunk rövidítéseket, ami azért némi könnyebbséget jelent; és az ránk is fér, ugyanis a leomló jéghidak és bizonytalan hegyi ösvények nem fogják a navigálást egyszerűbbé tenni.

Azonban bármennyire is jól hangzanak a fentebb leírtak, az Ashes of Ariandel két-három órás játékidejével alig érződik többnek egy plusz titkos helyszínnél, ami ugyan hoz új ellenfeleket, páncélokat, varázslatokat és fegyvereket, ahhoz talán mégis kevés, hogy önálló világként lehessen kezelni.

Történt ez talán azért, mert ezúttal a From Software fejlesztői komolyabb figyelmet fordítottak a Dark Souls-széria másik gyújtópontjára, a némelyek által teljesen hanyagolt, mások által piedesztálra emelt PvP-re. Az Undead Match mód a Firelink Shrine tűzénél érhető el (ha megnyitjuk azt a DLC-ben) és a sorozattól eleddig idegen módon egy könnyen érthető, könnyen kezelhető, minden információt előzékenyen közlő felületen választhatjuk ki a kívánt játékmódot, legyen az egy nagy mészárlás hat játékos számára, vagy egy szabályozott 3v3 párbaj. Saját arénát is kapunk Kiln of Flame névvel és a kezelőfelület azt sejteti, hogy később újabb arénák érkeztére is számíthatunk; hisz ne feledjük, egy DLC még érkezik a játékhoz.

Nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog ez az új, a sorozat múltjához képest extrém mód mainstream megközelítés, ami egy csipetnyit megkurtítja a Dark Soulsra oly jellemző spontán küzdelmek szellemiségét. Maga az aréna sem különösebben eredeti a maga egyetlen oszlopával, de a szabályok jól lefektetettek (például limitálják a fogyasztható Estus flaskák számát), a küzdelmek sokkal kiegyensúlyozottabbak, és az olykor hosszadalmas keresgélés keserve nélkül mérhetjük össze erőnket a többi játékossal – egyelőre bőven voltak próbálkozók.

Az Ashes of Ariandel DLC minden platformon elérhető, ahol a Dark Souls 3 is játszható: PC-n, PS4-en és Xbox One-on. Mi PlayStationön teszteltük.