TESZT: Earthlock: Festival of Magic

Van nekem egy óriási problémám az RPG-kel: elveszik az ember idejét. Na jó, ez csak vicc, utóbbi egyáltalán nem probléma, csak mindig úgy járok, hogy megfogadom, mostantól nem fogok éjfélig egy szerepjáték előtt ülni, nem fogok heteken keresztül csakis egy programmal játszani, aztán láss csodát, rendre azon kapom magam, hogy megint beszippantott ez a műfaj, és nem is akar elengedni. Igazából csak oda akarok kilyukadni, hogy az Earthlock: Festival of Magickkel való kalandozás közben pontosan a fentieket éltem át, csak mentem és mentem volna előre még tovább, hogy minél jobban felfedezzem Umbra világát.

Pedig a norvég Snowcastle Games stúdió játéka valójában nem újítja meg a stílust, nem is mestermű, egyszerűen csak ügyesen használja a műfaj ezer éve ismert jegyeit, és teremt egészen jó hangulatot. Ráadásul ezt Xbox One-on is, ahol a japános stílusú szerepjáték egyelőre ritka, mint a fehér holló. Szóval, aki a fentiek okán rögtön szaladna is a konzolhoz, az tegye csak nyugodtan, de előtte azért hadd jegyezzem meg, hogy az Earthlock tipikus rétegjáték.

Persze, hiszen RPG-ről van szó, mondhatná valaki, de közben az is igaz, hogy maga a látvány nagyon meseszerű, nagyon gyermekinek tűnik, és elsőre még azt is gondolhatnánk, ez valami kisgyerekekre szabott szerepjáték. Amennyiben az Earthlock látványvilágát szemléljük, könnyen eszünkbe juthat valamelyik újabb Zelda, kicsit a Journey, talán az Ico is, és még talán az I am Setsuna is beugorhat. Kissé olyan tehát a játék, mintha megannyi alkotásból gyúrták volna össze, de jobb, ha túltesszük ezen magunkat, mert ahogy haladunk előre, csak erősödni fog ezen benyomásunk.

És tényleg nem kell azért átkot szórni a játékra, mert innen-onnan kölcsönvesz, hiszen az RPG-k világában elég nehéz újat mutatni, és talán néha nem is kell. Jó, akkor most már kimondom teljesen nyíltan: az Earthlock szinte minden elemében klisékből építkezik. Ha csak a történetre koncentrálunk, akkor is ezt tapasztalhatjuk: Umbra világában járunk, a bolygón, amely már régen nem kering a tengelye körül.

Kezdetben Amont alakítjuk, aki nagybátyjával megtalál valamiféle mágikus, különleges ereklyét, de hát szegény nagybácsit elrabolják, és nyilván ki lehet találni, hogy az előbbi tárgy kellene a bestiális emberrablóknak. Mi pedig rögtön indulunk is kalandozni ebben a világban Amonnal. És a többi, és a többi… Azért mondom ezt, mert – tudom, furcsa dolog ez egy RPG-nél – itt nem a történet szippantja be az embert, mert az nem túl eredeti, vagy izgalmas.

Lehet, tudták is ezt a fejlesztők, mert nem is erőlködtek a tálalással: valamiért a szinkron teljesen kimaradt, így szövegbuborékokat kapunk csak, ezekben olvashatjuk, amit kell, de én például néhány óra után azt vettem észre, hogy mechanikusan nyomogatom a megfelelő gombot, és el sem olvasom a dialógusokat. Talán velem van a gond, és elhiszem, hogy a szinkron hiánya még mindig jobb egy pocsék szinkronnál, és azt is tudom, hogy valamennyire indie játékról van szó (a fejlesztők a Kickstarteren kalapozták össze a pénzt), de egyszerűen hiányzott, hogy halljam a szereplőket beszélni.

Annál is inkább, mert hőseink elég izgalmas figurák lettek; és bár ettől a történet nem lesz magával ragadó, de legalább a kis csapatunk változatos képet mutat. Ugyanis csatlakozik hozzánk egy tudós nyúl, egy női harcos, egy tábornok lánya, utóbbi kutyája, valamint egy robot. Ha valaki ezek alapján egy Öngyilkos osztagot vizionál, az téved, nem olyan harsány a hangulat, azonban tényleg élvezetes kalandozni ezekkel a figurákkal Umbra földjén.

Merthogy a kalandozás és Umbra világa az, ami miatt nyugodt szívvel azt lehet mondani, hogy az Earthlock mindenképpen megér egy próbát. Nyilván nem egy Witcher 3 színvonalú bebarangolható területre kell gondolni, és Umbra is klisékből, sokszor látott elemekből áll, de hát élveztem, ahogy mentem előre, a sivatagos területet követte valamilyen város, majd beértem az erdőbe. Adott egy alapvetően felülnézetből látható terület, itt futkosunk hol egyik, hol másik szereplővel, és egy-egy kisebb területre tudunk belépni. Van egy térkép is, aminek nem sok haszna van, és amúgy gyakran érezni, hogy a fejlesztők azzal szeretnék növeli a játékidőt, hogy nem egyértelmű, merre is kell menni, de én nem bántam ezt annyira, szívesen járkáltam, gyűjtögettem (a képességeink fejlesztése szempontjából lesz igazán fontos) ezen a vidéken.

A skandináv mitológia lényei sokszor az utunkba állnak majd

Így a végére csak három szót szeretnék mondani, de ez a legfontosabb: körökre osztott csaták. Ezen áll, avagy bukik dolog, és itt jön elő, hogy az Earthlock rétegjáték. Mert akit hidegen hagynak az ilyen jellegű harcrendszerek, biztos vagyok benne, hogy az nem fogja szeretni a játékot. Hiszen a játékidő jelentős része azzal fog telni, hogy harcolunk: megyünk az utunkon, jönnek az ellenfelek, ha akarunk küzdeni, leállunk velük pofozkodni, ha sietünk, megyünk tovább. De van, amikor lehetetlen kikerülni őket, és akkor máris ott vannak velünk szemben ezek az elvileg skandináv mitológiából ismerős lények. Utóbbit készséggel elhiszem, mivel a skandináv mondavilágot nem ismerem, ugyanakkor az ellenfelek eléggé hasonlítanak más RPG-ben látottakra; van itt hatalmas rák, zöld szörnyecske, lebegő kísértet, és bőven lehetne még sorolni őket.

De ettől nem kevésbé élvezetesek a harcok, amelyek a játékmenet gerincét adják, és van ugyan néhány rejtvény, történeti átvezető, de ezek leginkább töltelékként szolgálnak, és minden oda fut ki, hogy harcoljunk és harcoljunk. Küzdeni ráadásul jó, még ha az Earthlock nem is sokban változtat az efféle harcrendszerek bevett szokásain. A tutorial alatt tartottam attól, hogy lassú lesz az egész, ám szerencsére nem így lett: a jobb oldalon látni, éppen ki következik, lehet váltogatni a támadások típusai között, mert hőseinknek több képessége és fegyvere van. Egyszerre csak egy karakterrel tudunk támadást indítani, de arra van lehetőség, hogy minden ellenfelünket egyszerre támadjuk meg. Lehet fejlesztgetni, kapjuk az XP-ket a csaták után, úgy történik tehát minden, mint egy tipikus RPG-ben.

Az Earthlock: Festival of Magic most Xbox One-ra (mi ezen verziót teszteltük) és PC-re jelent meg, később pedig érkezik PlayStation 4-re és Wii U-ra is.

Végszó

„Kihagyhatatlan ajánlat, ne szalassza el: ha van Gold-előfizetése, szeptember végéig ingyenes a játék Xbox One-on” – mondaná a teleshop királya, Horst Fuchs. És én is csak azt tudom mondani, most érdemes kipróbálni az Earthlockot, mert az biztos, hogy ez nem lesz mindenki játéka, de ingyen bőven megér egy próbát. Igaz, hogy nem egy komor, fordulatokkal teli, eredeti RPG-ről van szó, de egy szerepjáték ez is, ahol kalandozni, tápolni remek, de időnk nagy részét a körökre osztott csaták veszik el. Ne kerteljünk: az Earthlock egy szerethető alkotás, mindannak ellenére, hogy gyakran lesz déjà vunk. Mert a játék elemeit mintha már megannyi helyen láttuk volna. Nem gond ez, csak tény.

Közzétéve:

Hozzászólás