TESZT: Grow Up


A Ubisoft legújabb hőse 2015-ben lopta be magát a játékosok szívébe: B.U.D., az esetlen robot kicsit faramuci mozgáskultúrájának köszönhetően egy szerethető játék, a Grow Home arcává vált. Bár kultuszjáték nem lett belőle, a kis piros robot azért mély nyomot hagyott a képzeletbeli, növényekkel teli planétáján és a játékosok lelkében is, így a Ubisoft Reflections elkészítette a játék folytatását.

A Grow Home engem is elkapott, és ezt a hatalmas tömegben áradó „indie stílusú” platformjátékok közül elég kevés tudta megtenni. Az utóbbi években ilyen volt a Journey, a Limbo, az Ori és az Inside. Ebbe az elitbe sikerült anno berepülnie B.U.D. kalandjának is amelynek története nem hordoz olyan mélységeket mint az Inside, közel sem volt olyan jól irányítható mint az Ori, és nem rántott be annyira, mint a zseniális Journey, mégis jóleső érzéssel töltött el, ahogy csetlettem-botlottam a növények között.

A Grow Up nagyjából a régi receptre épít, vagyis egy nyílt világot ad, tele gyűjtenivalóval, és egy eleinte szinte mozgásképtelen, majd szép lassan egyre mozgékonyabbá váló főszereplővel. Az irányítás ismét fura lett, amit az előző játékból kimaradók biztos hátrahőköléssel fogadnak: megkapaszkodni ugyanis a kontroller ravaszaival tudunk, és ez, a procedurális animációkkal néha vicces, néha idegesítő helyzeteket eredményeznek. Célunk egy űrhajó alkatrészeinek a visszaszerzése egy olyan planétán, amely kontrollálható liánokkal, elszórható magvakból a szemünk láttára hihetetlen magasságokba törő növényekkel vesz le minket a lábunkról. Elképesztő jól néz ki a hogy a hatalmas, Star Plantnek nevezett központi növény folyamatos növekedésének köszönhetően az égbe szökik, ahogy az egyre több ág új és új lehetőségeket nyit meg ahhoz, hogy elérjük célunkat. A célt melynek eléréséhez növényekre és speciális képességeinkre is szükségünk lesz.

Az előző résztől eltérően a pályán található életformák nagy részének a DNS-e begyűjthető. Ezek azonnal kis hátizsákunkba kerülnek és magjaikat elültetve szinte bárhol kinöveszthetjük azokat. Vannak virágok, melyek egyszerű trambulinként szolgálnak, vannak növények, melyek katapult-szerepkörben dolgoznak, és vannak melyek közepére állva a kilövellt spórákkal egyetembe a levegőbe röpítik B.U.D.-ot is. Mindezekre szükség is lesz, mivel az alkatrészek általában a Star Plantek közelében, elképesztő magasságokban szóródtak szét.

Természetesen mindez azért nem olyan egyszerű. B.U.D. irányítása a kapaszkodások miatt elég körülményes, de ez jól illik B.U.D. kicsit béna karakteréhez. Némely inda eléréséhez azonban a mászás szinte sose elég ezért ki kell találnunk, hogy melyik növényt ültetjük el és annak speckó tulajdonágát hogyan kamatoztatjuk. Nekem leginkább a függőlegesen kilövő növények jöttek be, mert a kilövés után az aktiválható szárnyakkal vagy az ejtőernyővel könnyedén haladtam a cél felé. Ezek a speciális képességek azonban alaphelyzetben nem érhetőek el, ezeket mind meg kell találunk a planétán csakúgy mint a közlekedésünkhöz elengedhetetlen, checkpointként is szolgáló teleportállomásokat és a különféle kihívásokat rejtő POD-okat.

A Grow Up tehát a főleg a kutatásról, felfedezésről szól, és ezt az elsősorban inkább a Driver-szériáról ismert Ubisoft Reflections csapatának sikerült egy minden szempontból szerethető csomagolásban tálalnia. A kis robot kalandjaiban mindig találunk célt, és bár sokszor elidőzünk, hogy a legideálisabb megoldást megtalálva a lehető legmagasabbra törve megszerezzük a következő alkatrészt, sose érezzük azt, hogy ebből most már elég lenne.

B.U.D. hihetetlen magasságokba tör

A sok pozitívum ellenére a Grow Up azért közel sem tökéletes. A sokat emlegetett esetlen irányítás és némely aljasul elültetett növény azért okozhat kellemetlen pillanatoka amiknek következményeként a leküzdött magasságokból elképesztő mélységekbe zuhanva kezdhetjük újra a magasságok meghódítását előröl, mindez azonban senkinek se szegje kedvét.

A Grow Up PC-n, PlayStation 4-en és Xbox One-on jelent meg. Mi PS4-en teszteltük.

Végszó

A Grow Up egy közepes folytatás, de mindenképpen egy szerethető játék, mely ha megújulni nem is tudott, de egy több lehetőséget nyújtó második rész lett. És hogy mindezek ellenére az eredeti Grow Home minden bizonnyal mélyebb nyomot hagyott az indie-játékok planétáján, az minket játékosokat egy cseppet se érdekeljen – ha az kimaradt, ezt ne hagyjuk menekülni!


Szólj hozzá!