Az utóbbi pár évben filmek, képregények és társasjátékok tucatjai választották témául a skandináv mitológiát. Nagyon mennek most a vikingek, még inkább a viking istenek, és ekkora felhozatalnál természetesen ingadozó a minőség. Szerencsére a Jotun olyan játék, amely Thornak, Odinnak és Lokinak egyaránt bejönne.
Köztudott: az a viking harcos, aki nem csatában hal meg, nem juthat be a Valhallába. Hősünk, Thora, az óceánba fulladt, ezért a túlvilági habzsolást megtagadták tőle az istenek. A hullámsírból a túlvilági mindenhatók mégis kiemelik őt, és kegyesen megbízzák egy lehetetlennek tűnő feladattal: azzal, hogy ölje meg az öt Jotunt, öt kolosszális méretű óriást, amelyek az ős-skandináv világfelfogás öt különböző részét képviselik, a helyeket, ahová a mondákat behelyezték.
Ezért kell az Erdőn, Barlangon, Télen, Viharon és Tűzön áthaladnunk. A hely, ahol kezdünk, az Ártánydomb, Barrow Mound nevet viseli, és azonnal bizonyítja is, mennyire hű az elnevezéshez: hatalmas fák próbálnak meg vastag, tüskés gyökereikkel eltenni minket láb alól, illetve utunkat állni; mérges gombák köpnek felénk borzalmas gázokat – szóval a szórakozás garantált, és ez még csak a kezdet.
Útközben különböző skandináv istenek oltáraiba botlunk, ezeknél különböző képességekre tehetünk szert. Oden, Loki, Thor, Heimdall, Frigg és Freya mind különböző szupertehetséggel ajándékoz meg minket, amelyek bizony meglehetősen jól jönnek, az ellenségek száma és ereje ugyanis úgy növekszik, ahogy egyre inkább előbbre jutunk feladatunk elvégzésében. Támadásaink hatásfokát felturbózó képességekről, pajzsokról és hasonló finomságokról beszélek, köztük Thor világrengető kalapácsáról is, mert hát az minden vikingmitológiás játékból kihagyhatatlan. Mozgási és támadási lehetőségeink azonban korlátozottak, oldalt meg átlósan mozoghatunk, illetve a fegyverünkkel magunk elé csaphatunk – és ennyi, úgyhogy azok a bizonyos szuperképességek hosszú távon nagyon is szükségesek. Feldobják a gyilokot.
Minden egyes pályán egy bizonyos számú rúnát kell összegyűjtenünk, ezek együttes ereje szabadítja ránk a helyi Jotunt. Legyőzésük egyáltalán nem egyszerű feladat, mert ahogy már említettem, bazi nagyok – sőt, hősünk méretével arányban jóval nagyobbak, mint azt általában videojátékokban megszokhattuk, és részben épp ez adja vonzerejüket. Szó szerint eltörpülünk mellettük, mert egy szegény kis senki csap össze a természet testet öltött, leigázhatatlannak látszó erőivel… ami abszolút késztetést ad a játékosnak arra, hogy széjjelcsapja őket.
A Jotun harci mechanikájának legfontosabb alappillére az összecsapások formaiságának átlátása és az, hogy ennek alapján villámgyorsan meg tudjuk tervezni a stratégiánkat. Sokszor meghalunk majd, és nem árt, ha ezekből a kipurcanásokból Dark Souls-módra levonjuk a levonandót: az ellenfelek, simák és bossok egyaránt, általában egy meghatározott koreográfia szerint támadnak – ezeket kitanulni, majd kijátszani a lényeg.
A Jotun a tavalyi PC-s premiert követően most PS4-re, Wii U-ra és Xbox One-ra jelent meg. Mi PlayStationön teszteltük.
Végszó
A grafikai megvalósítás egyszerű és gyönyörű. Elsőre talán túl szimplának látszik ez a 2D rajzfilmvilág, de ahogy haladunk előre, a játék úgy dobálja majd az orrunk elé a szó szerint lélegzetelállító (részben groteszk, részben csodaszép) helyszíneket és ellenségeket. Tökéletesen valósítja meg a maga elé állított audiovizuális célt: hogy egy viking mesébe tudjuk beleélni magunkat. A játék által felkínált térkép jobbára használhatatlan, úgyhogy akik szeretik azt, amikor fogalmuk sincs merre kell menniük, a Jotunban megtalálják álmaik kihívását. A “fejtörők” azonban, amelyekbe belefutunk, fantáziadúsak és varázslatosak, bár egyáltalán nem bonyolultak – ilyen például mikor egy csillagkép alapján kell állatokat megrajzolnunk. A játék ekkor sem, és úgy általában soha nem segít semmiben, nincsen tutorial és nincsenek életmentő üzenetek. Gyere rá magadtól mindenre, te, aki ahhoz szokott, hogy egy videojáték állandóan fogja a kezét!