Az izometrikus nézetet használó lövöldözős játékok, még ha nem is élik egyértelműen reneszánszukat, de töretlenül jelen vannak a mindenkori játékpalettán. A Livelock a műfaj, már ha nevezhetjük külön műfajnak, egyik legprofibban kidolgozott darabja. Ha ezt a Zaxxon megérhette volna!
A játékos három harcos-típusból választhat (a Livelock „kapitális intellektusoknak” hívja őket, ami, ha más nem is, mindenképpen szórakoztató), három különböző felépítésű és harcászati technikával ellátott óriásrobotból, amelyeket emberi tudat vezérel. Nekik kell a távoli jövőben, a gamma-sugárzás és a mindenféle háborúk által elpusztított Földön az ellenséges, korrumpálódott robotfrakciókkal megharcolniuk, és biztosítaniuk a fizikailag megszűnt emberiség gigantikus szervereken tárolt tudatának túlélését.
A sztori okosan keveri a sci-fi-kliséket a saját kis eredeti ötleteivel, és ahogy a készítők az egészet tálalják, szintén ügyes, sőt, időnként elgondolkodtató is. Egy indie lövöldözős játéktól végképp nem várna ilyen fokú narratív átgondoltságot az ember. A dizájnerek ráadásul, bizonyos értelemben, a maguk szerény eszközeivel túltettek Michael Bayen: az ellenséggel lefolytatott rajzfilmes hangulatú, arcoskodó dialógusok a nyolcvanas évek akciórajzfilmjeinek hangulatát idézik, amelyre pluszban rásegít a robotfigurák hangját kölcsönző színészek túlspilázós, melodramatikus alakítása. Szerencsére a Livelock nem akar Transformers-adaptáció lenni: karcosabb a történet, és jóval sötétebb a világ.
A harci mechanika a robotellenségek fémforgáccsá való szétlövésére és csavarokra való széjjelcsapására korlátozódik – és azt kell mondjam, marhára szórakoztató, még ha hosszú távon repetitív is. A környezet kidolgozottsága elsőosztályú, részletes és grafikailag tetszetős, az pedig, hogy majdnem teljes egészében elpusztítható, hozzájárul ahhoz, hogy amennyire ezt lehet monitoron/TV-n keresztül, óriásrobotnak érezhessük magunkat (hülyén hangzik?). Akár falakat zúzunk pozdorjává, akár kocsikat dobálunk abszolút könnyedséggel – élvezzük az erőnket. A három különböző harci osztály eltérő képességei természetesen az élményt csak változatosabbá teszik: a Hex a tűzharchoz, a Vanguard a közelharchoz ért jobban, a Catalyst pedig support-stílusban nyomja.
A színpompás, remek fantáziával megalkotott környezet, az összecsapások lenyűgöző fény- és hangeffektjei, a tökéletes zenei aláfestés, valamint ellenségeink eredeti dizájnja és képességei „két kézzel” rántják be a játékost – a Livelock grafikusai ráadásul ahhoz is nagyon értettek, hogy a hangulatkeltéshez mennyi „negatív teret használjanak, csupasz feketeséget meg árnyékokat a világ megrajzolásához.
A játék nehézségi szintjeit kiválóan kalibrálták be, az exponenciálisan nő az együttműködő játékosok számával, ennek köszönhetően folyamatos a kihívás. A közelharci és a tűzharci opciók keverése, és a játékosonként három aktív speciális képesség használata (van belőlük rengeteg, de egyszerre csak ennyi lehet betárazva) hozzájárul a pusztítás minél nagyobb kiélvezéséhez. A kampánytól függetlenül játszható “Open Protocol” játékmód a tapasztalatszerzésre és gyakorlásra pozicionált szintekből áll; a tapasztalati pontok megszerzése újabb és újabb fegyverek használatát teszi lehetővé – egy idő után olyanokét, amilyenekkel addig csak a másik két robotmodell-típusba tartozó kollégánk apríthatta az ellent. Felszerelésünk variálási lehetőségei szintén hozzájárulnak a játék hosszú távú élvezetéhez.
Ezért furcsa, hogy az összeszedhető cuccok száma milyen szűkös is. Firmware-ekbe botolhatunk bele néha, ezekkel robotjaink karosszériáját változtathatjuk meg. Ezen a ponton nem árt megemlíteni, hogy robotjaink palástot is viselhetnek, ami egyértelmű utalás a japán szuperrobotos sorozatokra, Go Nagai klasszikusaira. Lehet, hogy elsősorban nem is a Transformers lebegett példaként a készítők szeme előtt?
A Livelock PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg, mi PlayStationön teszteltük.
Végszó
A Livelock egy remek vizuális megoldásokkal operáló izometrikus pusztításorgia, tele fantáziadús ellenfelekkel, elpusztítható környezettel és kiváló zenével. Ha még helyi koop is lenne benne, egy szavam sem lehetne. Talán csak annyi, hogy maga a harc egy idő után repetitívvé válhat, még a hatalmas fegyverválaszték ellenére is.