TESZT: Marvel's Guardians of the Galaxy: The Telltale Series – Episode 1: Tangled up in Blue


Akadnak fejlesztőcégek, akik szeretik zsánerről zsánerre röppenve kipróbálni magukat, míg mások vadonatúj ötletekkel kísérleteznek, reménykedve az áttörő nagy sikerben. A Telltale Games fejlesztői sem egyik, sem másik csoportba nem tartoznak. Ők rendíthetetlen elszántsággal ragaszkodnak a jól bevált recepthez, amit még a The Walking Dead-kalandjáték első évada tett népszerűvé és melyhez már csak imitt-amott adtak némi fűszert a Telltale óvatos kezű „séfjei”. Elvitathatatlan érdemük azonban, hogy elképesztő talentummal választják ki a feldolgozni kívánt, populárisabbnál-populárisabb témákat – legutóbb például a DC sötét lovagját állították színpadra –, így már csak idő kérdése volt, hogy mikor túrnak mohó ujjakkal a Marvel méretes bőségkosarába.

A döntés mindenesetre jó, hiszen rengeteg legendás történet sorakozik a kiadó-gigász végtelennek tetsző tárházában, mégis, az összes lehetséges Marvel univerzum és hős közül A galaxis őrzői tűnt az egyik legkézenfekvőbb választásnak. Végtére is a Telltale már korábban bebizonyította – elsősorban a Tales of the Borderlands elkészítésével –, hogy mennyire jól állnak nekik a könnyed, akciódús, humorban bővelkedő játékok. A kérdés már csak az, hogy vajon a sokadik iteráció tud-e még elég újdonságot nyújtani a kényes ízlésű játékoskommuna számára? Vajon elégséges-e a szemérmetlenül népszerű hősök epizódosítása, vagy lassan azért csak elfogy a bőr arról a bizonyos rókáról?

Nos, az első epizód alapján a válasz egyértelműen igen, van létjogosultsága a játéknak. A Telltale írói ugyanis ismét boszorkányos ügyességgel bűvészkedtek a jól ismert hősökkel, vadonatúj utakra terelve őket. Rögtön nyitásként például – a játék első 15 percében – rászabadítják őket az univerzum legnagyobb antagonistájára, Thanosra, ezzel mutatva fityiszt azoknak, akik egy újabb fáradt eredettörténetre számítottak. Ezt követően pedig már egy ismeretlen, fordulatokban gazdag másfél órás kaland vár ránk, ami csak igen ritkán lassít őrült tempóján. Ennél többet elárulni azonban spoiler riadót váltana ki, így részletekbe nem is mennék.

Helyette beszélgessünk a játékmenetről, mert nem csak a történet tartogat ám újdonságokat. Az egyik legkellemesebb újítás például, hogy bár a történet fókuszában Peter Qill, azaz Űrlord áll, a játék imitt-amott (főleg akciójeleneteknél) kezünkbe adja a csapat többi tagjának irányítását is. Imigyen megszűnik az a kellemetlen, túlontúl ismerős érzés, hogy egy „egyhősös” kalandban veszünk részt, amihez a többiek csak statisztálnak. A csapat egységként működik, a tagok egymás kezébe adják a stafétát – ha Űrlord fegyvere megtántorítja az ellenfelet, az őrült Drax máris ott terem, hogy földre vigye az ellent, akit aztán a fürge Gamora vált. Ha mégis elsöpörné őket ellenlábasuk, az így támadt űrbe máris betolakodik Mordály valamely észveszejtő fegyvere, vagy Groot érkezik a társak megmentésére.

Az akció egyébiránt a már jól ismert Quick Time Event szisztéma szerint működik, nagy meglepetésekre ne számítsunk e téren, meglehet, a küzdelem jelentősen kidolgozottabb, mint bármely korábbi Telltale-játékban és jóval megbocsátóbb is. Így ahelyett, hogy szemgyulladásig merednénk a képernyőre felvillanó jelzések után kutatva, inkább élvezhetjük a látványos összecsapásokat. A puzzle részeket a játéktéren kívül ragadt csapattagokkal folytatott beszélgetések, illetve Űrlord rakéta cipője hívatott feldobni, mellyel a szokott két dimenzió helyett immáron háromban keresgélhetünk nyomok és rejtvények után, de ez korántsem nyújt akkora örömöt, mint amennyit elvárnánk tőle… egyelőre. Sebaj, majd talán a későbbi epizódokban.

Marvel's Guardians of the Galaxy: The Telltale Series First Look
A harc ezúttal kidolgozottabb… vagy mondjuk, hogy nagyobb kaliberrel bír?

Technikailag is nyomon érhető némi fejlődés, a grafika például csinosabb, mint valaha. Cserébe az animáció lett butább – úgy tűnik, a Telltaléknél törekednek az univerzum egyensúlyának megtartására –, és ahogy azt már meg megszokhattuk, néha fel-felcsuklik a játék egyre csak foltozott motorja; hol a játék ugrik egyet, hol töltésekbe dermedünk bele hosszabb-rövidebb időre. Nem annyira gyakori a dolog, hogy az zavaró legyen, bár tekintetbe véve az epizód másfél órás hosszát, szomorú, hogy egyáltalán belebotlunk efféle problémákba.

A hangok azonban káprázatosak. A mozik legszebb hagyományait követve igazi dögös slágerekkel indul útjára a kaland, a karakterek hangját adó szenzációs színészgárda tagjai pedig egytől egyig hibátlan alakítást nyújtanak (élükön a legendás Nolan North Mordályával).

Az első, Tangled Up in Blue címet viselő epizód április 18-án jelent meg PlayStation 4, Xbox One, és PC platformokon, valamint iOS és Android operációs rendszereket futtató mobilkészülékeken. Mi a Sony konzoljain teszteltük a játékot.

Végszó

A Telltale megtalálni látszik a saját hangját A galaxis őrzőinek univerzumában, s teszi mindezt úgy, hogy közben gondosan ügyel a képregények és filmek hangulatának megőrzésére. Könnyed humor, látványos akció, pofás grafika és kiváló dalbetétek teszik a játékot igazán szórakoztatóvá. Ugyanakkor azonban nem hunyhatunk szemet a tény fölött, miszerint ez már a nagyon sokadik Telltale-játék, amely a túlontúl is jól ismert formulát használja – ezen pedig az amúgy üdvös, apró újítások sem változtatnak.


Vélemény, hozzászólás?