Noha mindössze 320×224 pixel volt a felbontása, az első, 1996-ban megjelent Metal Slug még ma is gyönyörű játéknak számít. A Nazca elképesztően tehetséges grafikusai e játékkal, majd a folytatásokkal (a negyedik résztől kezdve már az SNK színeiben) a pixelart, vagyis a pixelművészet egyik csúcsát hozták létre – még mai is elképesztően szórakoztatóak az animációk, a járművek és a katonák. No és persze, ne feledjük, ezen felül pokoli jó játékokról is van szó!

A sorozat főszálát teljes egészében összefogja az Anthology kiadás, ami még 2007-ben jelent meg PS2-re (a kicsit korábbi Wii- és PSP-kiadást követően). Ebben benne van a hat számozott rész, illetve a második rész remixe, a Metal Slug X is, néhány interjúval és más pici bónusszal, például zenehallgatóval és galériával együtt. Most ez került át PS4-re, mégpedig a hasonló átiratoktól megszokottaknak megfelelő módon, azaz nagyobb felbontásba húzva, trófeákkal ellátva – és persze akkor is meg kell venni, ha esetleg rendelkeznénk a PS2-es lemezzel.

A játékok természetesen pontosan úgy néznek ki, és úgy viselkednek, mint korábban – mivel tulajdonképpen emulált módon kapjuk meg a PS2-es játékot, ami már önmaga is emulációval oldotta meg a programok futtatását. Ez azt jelenti, hogy minden pálya, minden karakter, minden titok és trükk a helyén van, pontosan úgy, ahogy akár már évtizedek óta ismerjük. Ugyanúgy jobbra, vagy felfelé kell loholnunk, megállás nélkül tüzelve a gonoszokra, kiszabadítva a túszokat, és állandóan reménykedve, hogy nemsokára találunk egy tankot, hisz az az életben maradás fő záloga.

A történet most sem fontos, itt az akción van a hangsúly – az állandó, intenzív és halálos akción. Itt nincsenek életerő-pontok, HP-csíkok, apró legényeinkkel és leányainkkal muszáj elkerülnünk minden lövedéket. Noha a játékokat pénzbedobó automata-korukban végigjátszani nem volt olcsó dolog, az Anthology szerencsére engedi a nehézség állítását, illetve a rendelkezésre álló életek számának állítgatását – erre pedig a sorozatban az újoncoknak mindenképp szüksége lesz. Noha kis gyakorlással a pályákon végigfutni nem különösebben nehéz (főleg a remek kooperatív-módban), a főellenfelek mindenkit képesek megizzasztani – már csak azért is, mert olyan gyönyörűen néznek ki, olyan szépen vannak animálva, hogy az ember néha elfelejti kerülgetni a bombákat és rakétákat.

A Metal Slug Anthology most PS4-re jelent meg, csak digitális formában.