Először 2013-ban ismerkedhettünk meg Van Helsing hihetetlen kalandjaival a hazai NeocoreGames jóvoltából és patrióta szívünk nagyot dobbant a színvonalas hazai akció-szerepjátékot látva. Az elkövetkezendő években aztán folytatások és spinoffok is születtek, de négy teljes évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szörnyvadászat PlayStation konzolokon is kezdetét vehesse… igaz, cserébe egy jócskán feljavított formában.
Mielőtt azonban belevágnánk az újítások taglalásába, hadd foglaljam össze pár szóban a lényeget azok számára, akik nem ismernék a játékot. Az Incredible Adventures of Van Helsing egy izometrikus akció-szerepjáték (amit népszerű Diablo-klónként emlegetni, még ha a műfaj maga már rég túl is lépett önön árnyékán), melynek főhőse a híres-hírhedt vámpírvadász, Van Helsing fia, akire nem kisebb feladat vár, mint felnőni apja hagyatékához. Nagy kihívás ez, de szerencséjére nincs egyedül az úton; állandó kísérője Lady Katerina, az egy évszázada elhunyt úrhölgy szelleme, aki praktikus tanácsain és szarkasztikus megjegyzésein túl nem csekély túlvilági hatalmát is hajlandó az ifjú szörnyvadász szolgálatába állítani.
Kalandjaik ezúttal a kelet-európai hangzású, de egyébiránt teljesen fiktív Borgovia földjére, pontosabban annak fakuló szépségű székesfővárosába, Borgovába vezetik őket, ahol egy őrült lángelme sötét ármánykodásának kell véget vetniük mielőbb. Habár a történet váza jól ismert alapokon nyugszik, a sztorivezetés és az írás minden kétséget kizáróan kiváló, messze jobb, mint amit bármely műfajtársa fel tud mutatni. Talán azért, mert a Van Helsingben nyoma sincs a verejtékes erőlködésnek, amivel sok játék igyekszik komolyan venni önmagát. Épp ellenkezőleg; a sötét, kifacsart és cinikus humor, az élcelődő kiszólások és a helyzet fölött érzett fanyar jókedv állandó kísérője a történetnek és roppant jól áll neki. Van Helsing Junior és Lady Katerina egymás közötti csipkelődése, az olykor önmagukat gúnyoló mellékkarakterek és alapvetően a szövegezés kiváló mérője annak, hogy a fejlesztők mennyire otthon érezték magukat a környezetben. Külön dicséret illeti a hangszínészek munkáját, akik tripla A-s címeket meghazudtoló profizmussal és odaadással kölcsönözték hangjukat a világ szereplőinek.
Ha már a környezetről beszélünk – a játék steampunkot idéző vizuális világa szépen megálmodott és megrajzolt, ha nem is kiemelkedő. A háttér többnyire statikus és a térképek imitt-amott repetitívnek hatnak, de tökéletesen illeszkednek a sötét titkokat dédelgető miliőhöz. A PS4 Pro támogatással pedig új szinte emelkedik az élmény. Három lehetséges grafikai mód között választhatunk, ahol az egyik a jobb teljesítményt támogatja a grafika rovására (1080p, 60 FPS) a másik a látvány javára visszafogja egy kicsit a teljesítményt (full 4k támogatás, 30FPS), míg van egy harmadik opció, ami kiegyensúlyozza a kettőt (2880×1620, 50FPS). Dicséretes a törekvés, bár bevallom, a mára már kicsit kopottas külsőnek hála ez a fajta grafikai támogatás kicsiny túlzással olyan, mint múmiának a pacemaker. Mindazonáltal reményteljes a jövő… kíváncsi vagyok, hogy a Neocore-os srácok mit tudnak majd kihozni ezzel a technikai tudással egy vadonatúj játékból.
Nemcsak a grafikát, a játékmenetet is utolérte a „konzolosítás” és ez leginkább az irányításon érhető nyomon. A játék igyekszik kihasználni a DuelShock 4 kontroller adta lehetőségeket, mint amilyen a fénysáv színének változtatása, vagy éppen a beépített hangszóró használata, amiből alkalmasint ki-kiszólnak főhőseink. Olyan figyelmes apróságok ezek, amik sokat emelnek a hangulaton.
Bár a kontrollerre való költözés majdnem tökéletesre sikerült, DualShockhoz kényelmesedett kezeinknek olykor bizony hiányérzete támadhat. Az egyik ilyen, talán legszembeötlőbb hiba a jobb kar szinte teljes mellőzése, pedig hát szegény kar szinte sikolt a célzás funkcióért. Imigyen a harc jelentékeny része a bal irányító kar segítségével történik, ám pusztán erre támaszkodva észre vesszük majd, hogy nagyobb összecsapásoknál komoly nehézségekbe ütközik a nekünk tetsző célpontot kiegyelése, főleg, hogy a minket kergető ellenfelek falkája olykor hatalmasra duzzad. Bízunk benne, hogy legközelebb már figyelnek erre a fejlesztők.
Mindezek mellett a The Incredible Adventure of Van Helsing ugyanaz az élvezetes akció-rpg, amit megismertünk és megszerettünk. Lekaszabolandó szörnyek hordái, felderítendő területek tucatjai, milliónyi zsákmány és varázsholmi, kiterjedt karakter fejlesztési lehetőség mindkét főhős számára és ráadásképpen élvezetes minijátékok várják a lelkes szörnyvadászokat. A fejlesztők illő módon hozzácsomagolták az összes eddig megjelent DLC-t, így biztosak lehetünk benne, hogy a játék jó néhány órányi elfoglaltságot kínál.
Ha pedig szeretnénk megosztani a vadászat élményét valakivel, úgy arra is lehetőségünk van az online multiplayer keretében, feltéve, hogy cimboránk bír a játék egy példányával. Sajnos a kanapén osztozkodó, chips-majszolós, sörvedelős összejövetelek szerelmesei megint hoppon maradnak – a Van Helsing nem bír helyi kooperatív móddal.
Az Incredible Adventures of Van Helsing korábban csak PC-n és Xbox One-on volt elérhető, március 1-től azonban PS4 konzolokra is megvásárolhatjuk az Extended Edition változatot.
Végszó
Az Icredible Adventures of Van Helsing egy korrektül beváltott ígéret az izometrikus akció-RPG műfaj szerelmeseinek. Szórakoztató történet, pofás külső, rengeteg fejlesztési lehetőség (meglehet, kicsit laposka a harc-, és jártasságrendszer). Ha nem egy 2013-as produktumról lenne szó, vélhetően az értékelés is magasabbra kúszik – bár tekintetbe véve a baráti vételárat az mondanám, hogy aki még nem bújt a szörnyvadász bőrébe, az most mindenképpen tegye meg.