„Wanna be my boyfriend?”(Fordítás: Leszel a fiúm?)

Ez állt egy lány pólóján.

Vajon hogy lehet rá felelni?

Hogy, szia, én szeretnék, meg adod a számod?

És végül is tök vonzó lehet az ember, 40 fokban, ahogy csurog róla a víz…

De a szituáció még kellemetlenebb.

Képzeld el a lány szemszögéből.

Egy izzadó állat, a BKV buszon, a rengeteg ember előtt el kéri a számodat.

LOL.

Úgyhogy végül is kihagytam a ziccert, csak utána meg már azon kattogott az agyam mi lett volna, ha, bármennyire is irracionális a feltételezés.

Elvégre tudat alatt mindannyian olyan ruhát választunk, amivel felhívhatjuk magunkra az ellenkező nem figyelmét, akár így, akár úgy.

Egyszóval a ruha nem csak takaró elemként, hanem egyfajta információs, közlési csatornaként is szolgál.

Erről azt hiszem, már írtam korábban egy cikket, szóval nem ismétlem önmagam.

A gondolatmenet tovább kattogott az agyamban.

Mi van, ha pozitívan alakul?

Attól még a pólója meg lesz, és alkalom adtán felveszi?

Mit tesz majd akkor, ha valaki hasonlóan cselekedne, mint most én?

Ugyebár, ezek fogós kérdések.

Mert vélhetően, ha nem is tudatosan, de nem véletlenül vette fel ezt a pólót, ami megjegyzem fekete volt, és így épp eszű ember nem veszi fel 40 fokban, cél nélkül.

Jó hogy nem olyan pólót vett fel hogy:

„Do you whant fuck with me?”

Akárhogy is az öltözéke, felhívás keringőre…

Mindenesetre, már csak a saját magam megnyugtatására jó lett volna utána nézni a dolognak, bár valószínűleg, már halára rémisztettem azzal, hogy egész úton őt néztem, és a magamban feltett kérdésekre, próbáltam racionális válaszokat adni.

Bár vajon tényleg jó lett volna nekem?

Még egy bonyolult kaland, egy új történet, az amúgy is borzasztóan viharos szerelmi történetek könyvembe?

Ezt már sosem tudom meg.