Az 1973-as, Michael Crichton által írt és rendezett Feltámad a vadnyugat című sci-fin alapszik az HBO legújabb sorozata, amit J.J. Abrams producernek, Jonathan Nolannek (A Sötét Lovag-trilógia, A célszemély) és Lisa Joy-nak (Halottnak a csók, Minden lében négy kanál) köszönhetünk. A sorozat Crichton ötleteit gondolja tovább, és egy vidámparkról szól, amit androidok népesítenek be, hogy általuk az alkotók felélesszék a régi vadnyugat érzetét. A sztori leginkább ezekre a robotokra (vagy hostokra, vendéglátókra, ahogy magukat hívják) és a Westworldben élt életükre koncentrál, de láthatjuk azokat is, akik a vidámparkot irányítják (Anthony Hopkins, Jeffrey Wright), meg persze a látogatókat is.
A Nolannal és Joy-jal készült interjúból kiderül, hogyan álltak neki a sorozatnak, hogy mi tetszett meg nekik a koncepcióban, hogy miért döntöttek úgy, hogy egy host (Evan Rachel Wood) szemszögéből mutatják be az eseményeket, és hogy mennyit árultak el színészeiknek előre a sztoriból.
IGN: Melyik része ragadta meg a fantáziátokat a koncepcióban, mikor J.J. először mutatta be nektek a sztorit?
Lisa Joy: Számomra a történet a karakterek felfedezésének lehetőségét biztosította. Még sosem dolgoztam ebben a műfajban. Korábban néztem westernfilmeket, és értékeltem az erőt bennük, de még sohasem köteleztem el magam a műfaj iránt, mert ezek a filmek, bár nem mindegyik, de eléggé behatárolt módon látják a világot. Archetipikus hősöket látunk, normális fickókat, akik mellett a nők másodlagos figurák. Lábjegyzetek csupán a férfiak útinaplójában. A hostunk szemszögéből elmesélt történettel nem csak a sci-fik koncepcióját fordítottuk meg, amiben egy ember szemszögéből látjuk a történéseket, de még csak nem is egy archetipikus figurát helyeztünk a középpontba, hanem egy nőt. A látókörünk kiszélesítése, és a többelvű perspektíva nagyon érdekes számomra. A sorozat formátumnak hála sokkal mélyebbre áshatjuk magunkat a szereplőkbe, legyenek azok hostok, vagy emberek. Ez egy olyan kihívás volt, amivel érdemes szembenézni.
Jonathan Nolan: Engem is a host szemszögéből elmesélt sztori érdekelt leginkább. Sok házibuliban felmerül az az elgondolkodtató kérdés, hogy vajon szimulációban élünk-e. Én hamar belefáradok ennek a kitárgyalásába, ugyanis egy hatalmas és jól működő szimulációban ez a kérdés megválaszolhatatlan. De az a kérdés, hogy életünk előre programozott-e, hogy léteznek-e olyan szabályok, amik számunkra ismeretlenek, olyasvalami, ami már régóta lenyűgöz engem. Ott van a sors eszménye, meg a láthatatlan, mindent irányító kézé. Itt ezt mi eléggé szó szerint vettük. Mielőtt megszülettek a gyerekeink, sokat játszottam, így a másik koncepció, ami addig is érdekelt, az volt, hogy az életünk mikor kezd el nagyban hasonlítani egy játékhoz. Elegendő pénzzel és a megfelelő technológiával eljöhet az a nap, amikor életünk egy részét egy fantáziavilágban élhetjük le. Legyen az a World of Warcraft, vagy a frissen megjelenő VR-játékok egyike.
Hamar bele lehet merülni ebbe az élménybe, és így életünket a kreált valóságban tölthetjük el. Az pedig különbözik a mi világunktól, mert ott célok vannak és szabályok. Narratíva. A valódi élet ellenáll a narratívának. Ott nincsenek titkos szintek, ott csak k*rva nagy káosz van. A játék világában azonban a dolgoknak mindig van egy mögöttes szintje. Számunkra olyan volt ez, mint egy édességbolt; egy sorozaton belül játszhattunk az összes ötletünkkel.
IGN: A második részben bemutatkozik Jimmi Simpson és Ben Barnes karaktere, akik nagyban hasonlítanak a mozifilm szereplőire, akik mintha csak vakációzni indultak volna a parkba. Úgy éreztétek, ti is beletennétek a két figurát, de közben nem akartatok túlságosan behódolni az eredeti műnek?
Nolan: Három különböző irányból akartuk megközelíteni a sorozatot. Ott voltak a hostok, velük kezdtünk. A technikusok: az írók és a programozók. Végül a vendégek. Mindig is tudtuk, hogy így kell csinálnunk, hiszen a feladat nem mindennapi. Sokat gondolkodtunk azon, melyik lesz az ideális jelölt a három csoportból. A világ és a műfaj szabályai szerint a westerneket férfiak uralják, így hát megfordítottuk Crichton alapötletét, mert úgy gondoltuk, így lesz a legjobb bemutatni ezt a világot.
Joy: Találkozni fogunk majd más látogatókkal is. Például az első részben egy családdal, aki összetűzésbe keveredik más vendégekkel. Aztán lesznek bőven női látogatók is. Rengeteg szereplő lesz, de az ő szerepüket megpróbáltuk valamennyire lekorlátozni, hogy leginkább a hostunk szemszögéből ismerjük meg őket.
IGN: Mikor a szereplőgárdával beszéltek, eláruljátok mi vár a karaktereikre a jövőben, vagy hagyjátok nekik, hogy figuráikkal együtt derítsék ki, mi történik velük?
Joy: Gyakran tudniuk kell. Sok színésznek elmondtuk a karaktere jövőjét, hogy aszerint tudjon játszani. Néha, mikor Evannel beszéltem, ő maga kérte, hogy ne áruljak el neki semmit, elég, ha akkor döbben rá, mikor ott tart a sztori. Szeretett volna a sötétben tapogatózni, mint karaktere, hogy az alakításra koncentrálhasson, és hogy ő is akkor tapasztalhassa meg, és élhesse át a dolgokat, amikor az általa alakított figura. A színészek nagyon sok bizalmat fektettek belénk, és sokszor beszélgettünk velük karaktereikről, de néha muszáj volt visszatartani az infókat, hogy ők is csak akkor döbbenjenek rá bizonyos dolgokra, amikor már ott tartunk.
Nolan: Ez különösen igaz a hostokra. Gyakran meséltünk a többi színésznek a karaktereik múltjáról, hogy tudják, mi történik épp. A hostok viszont nem mindig ismerték a múltat, így velük sokkal könyörtelenebbek voltunk.
IGN: Jól sejtem, hogy néhány fontosabb látogatónak köze lesz ahhoz, hogyan telik az idő az évadban? Mármint, ahogy vége a látogatásuknak, vége az évadnak is?
Nolan: Szeretnénk, ha a közönség is megtapasztalná, milyen egy tipikus látogatás a Westworldben, így hát igen, hasonló lesz az évad szerkezete ahhoz, amit mondtál. Persze eközben rengeteg minden folyik a háttérben is.
IGN: Utalnak a sorozatban egy 30 éve történt incidensre. Ez főhajtás a mozifilm felé, vagy azt akarjátok sejtetni, hogy a kettő egy világban játszódik? Vagy csak szeretnétek, ha többet megtudnánk erről a történésről?
Nolan: A történetünk nem szigorúan a film folytatása. Kicsit arról is megemlékezünk, hogy a két világ ugyanaz, hogy ez nem egy új helyszín. Ez egy hely, aminek saját történelme van, és ez a történelem nagyon fontos a sztori szempontjából. Ez az Anthony Hopkins által megformált karakter munkájának gyümölcse. Ő évtizedek óta ott van, és a sztori egy részében az ő visszaemlékezéseit láthatjuk. Szeretnénk megteremteni annak az érzetét, hogy ez a hely egy kulturális intézmény, de eközben a mozifilmnek is tisztelgünk.
Olvassátok el a nyolc legőrültebb Westworld-teóriáról szóló cikkünket is! Hetente új epizódkritikával jelentkezünk, addig is ide kattintva mindent megtaláltok, ami a Westworlddel kapcsolatos!
A cikk Eric Goldman, az IGN amerikai munkatársának interjúja alapján készült.
Még több erről…